Van akinek bevált a non-stop szoptatás?

Nekem csak egy babám van, de teljesen átérzem, amin keresztülmész. Nekem egyáltalán nem volt tejem a császár után, rengeteget bőgtem, így a kezdetektől kapott tápszert a fiam. Egy hétig szenvedtünk a szoptatással, szegényem sokat sírt, mert nem akart jönni semmi, de azért küszködött, úgyhogy a 10. napon elég volt már neki csak a cici, de megküzdöttünk érte. Állandóan fejtem, aztán 1-1,5 órát cicin volt, megint fejtem, megint cicin volt, kínszenvedés volt nekem (is), sokat volt sebes a mellem, volt, hogy a mellszívóval csak vér jött (...), de azt mondom megérte. Ha van erre időd és energiád, akkor csináld, mert tényleg megéri, mi is el tudtuk hagyni a tápszert, de addig semmi mással nem foglalkoztam, csak a gyerekkel. Semmi házimunkára nem volt időm/energiám, a páromra sem, néha volt, hogy csak minden 2. nap zuhanyoztam, de lett tejem bőven.

Sok sikert neked!!!

Leszögezném, hogy nekem első baba, szóval kevesebb tapasztalatom van, mint neked, de azért leírom, hátha lesz benne használható:

1. Lényegében minden gyerekorvos javasolja a tápszert, mivel nekik az az érdekük, hogy semmiképp ne lehessen őket felelősségre vonni, ha egy baba éhezik. Ha fel írta a tápszert akkor ott a bizonyíték, hogy ő mindent megtett.

2. Nekem is 70grammokat evett és nagyon szenvedtem a szoptatással, rengeteget sírtam, mert 2 óránként etettem és 1 órát tartott egy-egy szoptatás, ergó maradt egy órám hogy aludjak, egyek, stb és mehettem megint szoptatni. Közben pedig pánikoltam, hogy mit csinálok rosszul, miért nem hízik, méregettem folyamatosan, stb-stb.

Hogy mi segített? Az idő :) és az, hogy egyszer csak úgy döntöttem, hogy nem fogok mostantól kétségek közt vergődni, szoptatok ha akarja a többi meg lesz ahogy lesz.

Nem méregettem mennyit eszik, szépen odakészítettem magamnak kaját, szoptatós teát, könyvet, tv távirányítót :)

És elkezdtem igény szerint szoptatni, igény meg volt rendesen, ráadásul 40 fok volt minden nap, úgyhogy folyamatosan szomjas volt... de így hogy nem terheltem magam még azzal is, hogy azon őrlődtem jól csinálom-e, így sokkal könnyebb volt.

Aztán szép lassan elkezdett nőni, egyre kevesebbet evett elkezdett érdeklődni a világ iránt és már nem akart egész nap szopizni.

Végeredmény? 3 hónapos korára megduplázta a súlyát az orvos a 2. havi kontrolon kétszer tette mérlegre mert nem hitte, hogy ennyit lehet hízni. :) 3 hónapos korára rendszeressé vált a szopizás 3 óránként, mostanra (4,5 hós) pedig 5 perc alatt végez és már lehet is letenni. :)

Hangsúlyoznám, hogy nem vagyok egy ősanya típus, nem hittem volna, hogy valaha órákig fogok szoptatni, de így utólag minden azt mutatja, hogy jól tettem amit tettem.

3-as vagyok.

"Rengeteget sírtam és sírok és vádolom magam." Ez a legrosszabb amit tehetsz, persze gondolom ezt tudod te is.

Két dolgot tudatosíts magadban:

1. Menni fog.

2. Ha mégsem, akkor mi van? Semmi!

Rengeteg baba felnőtt már egészségesen tápszerrel is, semmiképp ne csinálj ebből ilyen erős lelkiismereti kérdést! Próbálj meg nyugodtabban állni a dologhoz, ha nem megy hát nem megy...

...de menni fog, tuti! Hajrá! :)

Működik. ;)

Ne izgulj és ne vádold magad semmiért. Gondolj bele, ha az első kettőnél jól ment a szopi, akkor a tested biztosan képes arra, hogy most is sikerüljön. De ehhez segítened kell neki, pl. úgy, hogy hagyod, hogy jól működjön. Tudod, hogy a stressz éppen hátráltatja a szopit, ráadásul a kereslet-kínálathoz (az elég tejhez) az kell, hogy a babád eleget szopizzon. Próbáld meg elfogadni, hogy ő ilyen baba, így szopizik, neked pedig "muszáj" úgy szoptatnod őt, ahogyan neki megfelel, ha kitartasz a szopi mellett. Bíztatni, noszogatni, tanítgatni persze lehet és érdemes, de ha ő ilyen típus, akkor a legjobb, ha ezt elfogadod.

Ami pedig szerintem több gyerek és igény szerinti szopi esetén kötelező: a hordozókendő. Próbáld ki, hidd el, hogy rengeteget könnyít az életen. :)