Én úgy tartok ettől. Mi lehet a megoldás?

1,5 éves volt a fiam, mikor születtek a testvérei koraszülött kent. Előtte 1,5 egy hetet voltam bent a kórházban szules visszatartason, utána meg harmat az ikrekkel.

Mi szerencsések voltunk, mert egészségesek voltak, semmi kezelésre nem szorultak csak hizniuk kellett.

Én végig bent voltam velük a kórházban. Akkor az ikreknek nagyobb szükségük volt rám, a nagyfiam elképesztően hiányzott. Forgalom függően 1-1,5 óra tőlünk a kórház. Amikor lehetett anyukám vagy a férjem behozta. Az osztályra nem jöhetett be, de közvetlen az épület előtt (a kórház területen) volt egy jatszoter ott találkoztunk, mikor esett a folyosón az osztály előtt.

Ahol én voltam kórház, ott nem lehetett azt megcsinalni, hogy pár nap ott, pár nap otthon. Vagy bent voltál a gyerekkel, vagy csak látogatási időben mehettél be hozza.

Nem tudom mi a jó döntés, nem tudom mi jól döntöttünk e. Mikor hazaengedtek azért sokszor éreztem, hogy “büntetésben” vagyok.

Mikor az ikrek 2,5 honaposak voltak két hetre bent voltam velük egy másik kórházban kivizsgalason. Ebből a nagyfiú egy hetet nyaralt a Balatonon a nagymamajaval, a második heten viszont kettesben voltak a ferjemmel, akkor nem is találkoztunk egyáltalán. Neki volt egy szuper apas hete, engem két hetig egyáltalán nem látott, de sokkal jobban viselte azt, hogy mikor talalkozunk, akkor megyek us háta velük, nem pedig elköszönök tőle és ott maradok, mint amikor a koraszülött osztalyon voltunk.

Illetve meg azt viselte nehezen, hogy mindig massal volt.

24 hetesen feküdtem be, 33 hetesen születtek az ikrek, még majdnem két hónapot bent kellett lenni velük, mert az egyikük olyan súlyos állapotba került egy kórházi fertőzés következtében, hogy az orvosok le is mondtak róla. Vegig bent voltam. Szülésig minden nap behozták a nagytesót, szülés után heti 1-2-szer. 4,5 éves volt ekkor, 50 km-re volt a kórház. Megbeszéltük, hogy miért kell befeküdnöm, hogy miért nem mehetek haza a tesok nélkül. Tudta azt is, hogy az egyikük nagyon beteg. A bejárást nálunk nagyon nem támogatják, mert rengeteg fertőzést lehet behozni és tejből is csak azt adjak a babáknak, amit ott bent fejsz. Ráadásul ha valaki bent lakik, akkor már 1 kg körül kezdheti a próbálkozást a szoptatással és amint stabil a baba, vele van 0-24-ben rooming-innen.

Nehéz időszak ez, de nem bírtam volna otthon lenni. Így bármikor bemehettem a gyerekekhez, amikor válságos volt a kislányunk állapota, akkor órákat ültem mellette éjszaka, hogy tartsam bent a lelket, mert azt mondták, ha azt az éjszakát túléli, akkor van remény. Sokan voltak bent, akiket nagytesó várt otthon, de valahogy mindenki ugy érezte, hogy most itt a helye. Teljesen más a koraszülőség mint amilyennek kívülről tűnik. Más állapotba kerülsz, annyira csak az számít, hogy az a potty baba túlélje egészségesen.

De szerintem ha nincs semmi gond, akkor ne agyalj ilyeneken. Ennyi erővel attól is félhetnél, hogy veled történik valami szülés kozben-utan, ami miatt hónapokig bent kell lenned. Tavaly egy anyukának bélelzáródása lett pl császár után, vissza kellett nyitni, sebesz vmit elnézett, a vége egy hónapi intenzív, több hónap kórházi kezelés lett sztomazsakkal. De autó is elüthet, ami miatt rehabra kerülhetsz és még hosszan sorolhatnánk. Ne idegesítsd magad ilyeneken.

A ember mindig talál magának aggódnivalót. Egy terhes nő még 1 csuklásnak is utánanéz.

Ha felsz valamitől, bevonzod. Ne félj nem létező dolgoktól, inkabb örülj a terhességednek és ne olvasgass olyan sztorikat, amik nagyobb aggodalmat keltenek.