Halálra vagyok rémülve! Megnyugtatnátok?

Szerintem kevesen vannak, akik nem élik at ezt a pánikot, magam is így voltam vele. Amikor bekerültem (előtte nap bogtem is felelmemben) , arra gondoltam, hogy végre benne vagyok egyrészt, másrészt meg bíztam benne, hogy az orvosom és a szulesznom segíteni fognak, tudják, mit kell tenni.

Nem tudom, te mennyire bízol bennük? Miért gondolod, hogy megalázó lesz a szülés? Hol fogsz szülni?

Nekem is voltak hasonló gondolataim...

Elsö lányomat 2 héttel túl is hordtam így állandóan hülye gondolataim voltak.

AZtán bementem sok idöm nem volt 4 óra alatt meglett a lányom, eleve 3 perces fájásaim voltak csak.

Dèlben született meg a lányom és tényleg rossz volt, hogy a férjem ott hagyott este(én sem voltam még korházban elötte soha sem), de mindenki nagyon kedves volt, és minden szuper volt. Lányom egy álom baba volt, habár iszonyat éhes, így már a korházban adtam neki elötej pótlást. Második gyerekem születése még gyorsabb és egyszerübb volt.

Amit tudok ajánlani, nem csak a szülésre hanem az egész gyerek nevelésre, hogy legyen ami legyen, befolyásolni ezer dolgot nem tudsz, és ezeken gondolkodni felesleges és butaság is. Ne akarj mindent perfektre és ne akarj mindent minta szerüen csinálni. Csinálj mindent úgy ahogy neked jó és fogadd el amit az élet eléd tesz.

Én a terhességem elején nem féltem. Aztán ahogy telt az idő egyre inkább féltem a fájdalomtól de tudtam hogy a babámért teszem. Sajnos a vége koraszülés lett 33 hétre,altatásban végezték de másnap mikor felébredtem minden porcikám fájt főleg a hasam amit még jól meg is nyomkodtak ráadásul az előzmények miatt nem tudtam azt sem hogy a babám él-e vagy sem.

1 hónapig voltunk a koraszülött osztályon. Borzalmas volt és az idő mintha megállt volna. A lelkem jobban fájt mint a testem.

Bárcsak normális szülésem lehetett volna. Ne félj,bár ugyis fogsz,de mindig a babádra gondolj és arra hogy ez egy teljesen természetes dolog. A szülés nem megalázó. Pár nap a kórházban a babáddal,hamar eltelik majd.

Nekem mindaddig nem voltak ilyen gondolataim, míg egyik este be nem mentem a kórházba, jóslófájásokkal amik nem akartak elmúlni. Közölte a doki, hogy ha jóslófájásokkal tágultam ki 5 ujjnyira, akkor valamit nagyon jól csinálok.

Én remegve, fal fehéren kérdeztem, hogy de ugye haza mehetek, mert én még erre nem vagyok felkészülve és semmi cucc nincs nálam, én ezt nem így terveztem, én azt hittem csak jóslófájásaim vannak.

A doktornő a vállamra tette a kezét, és azt mondta "kedves xy. Nemsokára megszületik a gyermeke, és innentől kezdve semmi sem úgy fog történni, ahogy eltervezte, jobb ha ehhez már most hozzászokik"

Valami megnyugtató melegség járta át a lelkem, és minden félelmem elszállt.

(Nyíregyháza, jósa András kórház, ügyeletes dokinál szültem, nem volt orvosom)