Szülési sérülések. Segítség?!

6 hónapja szültem meg a kislányunkat, 3400g-mal és 55cm-rel, spontán hüvelyi szüléssel, 40.hétre. Nagyon gyors szülésem volt, nem voltak rendszeres fájásaim,igazából csak éreztem hogy keményedik a hasam, 1napig. Aztán mikor 5perces fájásaim lettek, akkor mentünk be a kórházba. 2ujjnyira voltam tágulva ekkor, azt mondták bent, hogy még 4-5óra mire a kitoláshoz érünk. Az orvosomat behívták, de ő csak 2óra múlva tudott beérni (éjszaka volt). Mindenki azt mondta, első gyerek, nem megy olyan gyorsan. Nst-n voltam 20percet,majd mondták hogy sétálgassak. 2:20-kor vizsgáltak, majd 2:50kor annyira erősödött a fájás, hogy kértem nézzék meg mi a helyzet, mert olyan érzés mintha nyomnom kellene. Azt mondta a szülésznőm hogy az lehetetlen, hiszen 1órája se néztek meg engem, még ráérek. Végül mondta, hogy előkészít, kúpot ad, menjek el wc-re s tusolni. Mikor felfeküdtem az ágyra ott maradt a nyákdugó,plusz szép adag vér. Erre nagyot nézett a szülésznő, és megvizsgált: már teljesen nyitott voltam. Visszahívta az ügyeletes orvost, aki épp hogy beért, már nyomtam. 3tolásra kint volt a baba. Gátmetszést végeztek, de vagy túl szarul vagy későn, ugyanis az tovább repedt, plusz az ánuszom felé egy nagy repedésem lett, több horzsolással. És hab a tortán, a hüvelyfal is végigrepedt. Nagyon sokat varrt, iszonyatosan fájt az elkövetkező napokban.

Itthon alig tudtam ellátni a babámat, mert annyira fájt az alsó felem. Aztán naprón napra jobb lett, 6hetes kontrollon az orvosom azt mondta, élhetek nemi életet. Mi a férjem azonban vártunk még a 10.hétig mert még érzékeny volt az a rész.

Ott tartunk hogy fél éve szültem, de még mindig nem tudtunk együtt lenni, mert a könnyeim potyognak a fájdalomtól. Nem egyszer voltam úgy hogy nem érdekel ha fáj, túl kell esnem rajta, nem bírtam. Férjem pedig ahogy látja hogy fáj nekem, nem akarja folytatni, mert félt. Így viszont nem jó. Tudom hogy szeretné, és én nem tudom megadni neki. Van hogy csak bőgni tudok ezeb az egészen, hisz itt van a csodaszép kislányom, de én meg egy roncs lettem. Magamat hibáztatom, hogy biztosan én rontottam el valamit a vajúdás során, talán feküdnöm kellett volna, lelassítanini a folyamatot.. Vagy többet tornáztatni a gátat még szülés előtt, krémet használni. Vagy bármi. Úgy érzem így eltávolodunk egymástól a férjemmel.

Kérlek titeket, akik hasonló cipőben jártak, írjátok meg mit tehetnék? Nagyon el vagyok keseredve.

29N