Milyen volt a terhességet megélni illetve szülni? Mennyire fáj?

Nem volt boldog terhességem. Persze, imádtam, hogy kisbabám lesz, ahogy mocorgott bennem, de rengeteget voltam rosszul, az egész terhességemet kisebb megszakításokkal végighányingereztem, végighánytam. Hol napokig nem tudtam mosdóba menni, hol meg egész éjszaka ott ültem és közben lavór a kezemben, mert egyszerre hánytam is. Pánikbeteg lettem. Szóval nem élveztem összességében sajnos. De nyilván ennek egészségügyi okai voltak.

A szülésem borzasztó volt. 36 hetesen kórházba kerültem már, bent feküdtem szülésig, terhesség alatt is feküdtem kórházban. Toxémiám lett. Császármetszés lett a vége, de az utolsó pillanatig természetes szülésnek készült, pokoli fájdalmakkal, már a szülésznő szólt rá az orvosra, hogy tenni kéne valamit, mert itt marad a kismama. Félig eszméletlen állapotban vittek a műtőbe. Szóval ha a gólya hozná a gyereket, én kiegyeznék vele. :) De mindezek ellenére soha nem bántam meg, hogy megszületett a kisfiam, több gyereket nem akarunk, de a fiamért mindezt újra végigcsinálnám.

A vajúdás és szülés fáj. Pokolian. Csak gondolj bele józan paraszti ésszel mi megy végbe a testünkben. Igaz, hogy természetes folyamat és igaz, hogy olyan hormonok szabadulnak fel ami elvileg könnyíti az egészet, attól még nagyon fáj.

Mindhárom szülésemnél volt olyan pont, amikor úgy éreztem vége, nem bírom tovább, szedjék ki belőlem a babát, mindegy hogy, csak legyen vége.

A vajúdás és szülés semmihez sem hasonlítható fájdalom, hiába írjuk le neked, elképzelni sem tudod amíg nem éled át.

Na de mind itt vagyunk, túléltük.