Az anyukák mégis miért hagyják el magukat és miért hanyagolják el magukat a szülés után?

Szülés utáni depresszió, egyéb lelki problémák, anyaszerep és nőszerep ütközése, időhiány, anyagi problémák, egészségügyi problémák, segítség hiánya, motivációvesztés, rossz megküzdési stratégiák (túlevés, dohányzás, stb), sorolhatnám estig.

Egyik sem azért "hagyja el magát", mert eldöntötte, hogy le fog robbanni és hazavágja az életét.

A lányom négy hónapig hasfájós volt, aztán kezdett jönni a foga.

Az alvásom kb az ő éjszakai alvásaiban merült ki. Közben a szoptatástól kisebesedett a mellem. Gyakorlatilag az első év kb túlélés volt.

Emellett nem igazán volt időm magammal foglalkozni.

Nekem kiesett az első 1 év.

Komolyan.

Depresszió, napi 4-6 óra sírás, komoly fizikai fájdalmaim voltak a szülés szövődnényei miatt. A lányom napi 24 órában sírt, mással nem volt el. Nem aludtam, alig ettem, majd túl sokat ettem, 5.hónapban már az öngyilkosságon is gondolkodtam. 1 év után lett jobb, de messze se a régi. Most 4 éves, "magamhoz tértem", de nem vagyok a régi. Hogy mások ítélkeznek a külsőm felett, hidegen hagy. Fingjuk sincs milyen ezen átmenni. Sminkeljenek, pakolgassák magukat és húzzák a szájukat, hogy nem ütöm meg a szintet. Nem érdekel. Örülök, hogy túléltem.

Fogalmam sincs.

De nemrég volt áltsulis és gimis osztálytalálkozónk is (mármint ha a tavaly nemrég...), és fura, de az elváltakból csak egy van, aki elhízott, igénytelen. A többi (két osztályból 9-10 nő) kimondottan csinos. Baráti körben is előbb csalnak meg jó nőket.

Nem lehet, hogy egy nem tökéletes külső, de boldog, elégedett belső többet ér, mint egy heti több napot a gyereket edzés miatt lepasszoló divatbábu? Akit nem vihetsz el egy esti randira, mert jaj, hát hát után én nem ehetek...

Segítség nélkül nagyon nehéz,ha nem szeretnéd a babát sírni hagyni. Főleg az első pár hónap szülés után, a baba gyakran eszik,ha szoptat az Anyuka akkor csak ő tudja etetni, ha hasfájós a baba akkor pár óránként sírógörcsöt kap amin sokszor csak a hordozás segít.És a baba mellett ott a házimunka is, a baba dolgait sterilezni stb,ha nem játszik el többet egyedül vagy kevesebbet alszik akkor ez sem egyszerű fél éves koráig. Kérdés mit értesz elhanyagoltság alatt. Tusolni, rövidebb hajat mosni,szárítani lehet este amíg alszik pár órát nagy eséllyel egyhuzamban. De pl nincs az a körmös aki házhoz jönne este nyolc után másfél órára úgy hogy félig sötét és csönd van a lakásban és nem is biztos hogy pont aznap este nem később alszik el a baba :D

Az evés az első pár hónapban legtöbbször állva gyorsan 5 perc alatt történt,akinek nincs lehetősége egészségeset beszerezni,rendelni stb vagy rosszak a szokásai hát edzés nélkül könnyű elhízni. De ugye kérdés mikor és hogyan kéne edzeni. Persze amikor a baba már jobban eszik szilárdat is vagy tápszeres és van segítsége az Anyukának akkor már beleférhet heti egy-egy óra edzés a közelben vagy gyors fodrász,kozmetikus és ha tud egészséges ebédet rendelni vagy van segítsége a házimunkában az is sokat segít hogy jusson kis ideje magára is. Sajnos ez nem mindig akarat kérdése. Persze értem, a túlevés,nassolás igen, az már az akaraton múlik.

A saját fontossági sorrendemben sokadik helyen állok:

-első, hogy a gyerekeimnek mindene rendben legyen

- ezt követik a férjeim igényei, vágyai

- ezt a munkám, mert ebből (is) élünk

- és a lakás, háztartás is fontos, mert azt se csinálja meg nekem más

Ha ezek után van energiám és időm akkor jövök én. Van, hogy egy hétig semmi és van hogy heti több óra is. Időszakfüggő.

Igényem még csak lenne, de amikor a wc-n hátradőlve elalszom, akkor nem marad energiám tornázni vagy körmözni.