Sokan miért gondolják, hogy a császár egy 0 kockázatos semmi?

19 statisztikailag sajnos tényleg 30-40 %-al nagyobb az esélye az inkontinancianak hüvelyi szülést követően. Ezt kar letagadni.

Egy orvos bármikor megmondja ha valaki már szült huvelyi úton, tehát azért azt se tagadhatjuk le hogy azért ott elég nagy alakvaltozas történik szüléskor, ami aztán bizony tönkreteheti a szexualis életét, vagy nem élsz ugyanolyan. Tudom itt mindenkinek jobb lett utána a szex szerencsére :)

A gyereknek mindenfelekepp trauma a megszuletes. Szerintem nekik mindegy. Bár fiziologiasan van egy két dolog amit kimutatták, hogy a hüvelyi szülés okozta stressz miatt megvaltozik a bányában, és segíti az első pár napban az alkalmazkodást. De hosszú távú hatás nem bizonyított.

Szerintem sokan azért dolgozzák fel nehezen a császárt, mert nem készítenek fel rá. Minden szulesfelkesziton meg kismama fórumon meg babás könyvben csak a természetes szulesrol van szó, kicsit dicsfenybe burkolva, kicsit teljesitmenykenyszerbe hajtva (szulestervek, verseny a fórumokon - és ha nem úgy sül el akkor vesztettel).

Nyilván félelmetes a császár is, de én halálosan rettegtem a sima szülésnél is.

#11-gyel nagyon egyetértek. Én jól utánaolvastam a császárnak, és az esetleges szövődényeinek meg úgy általában a hátrányoknak (nincs aranyóra, gyereket csak később láthatom, anyatej nehezebben indul be pl.) és el is döntöttem, hogy nem keresek "könnyebb" utat, természetesen szülök, amennyiben lehetséges. Na egy egész napos vajúdás után, miközben nehézség nehézséget követett (először nem jól állt a méhszáj, aztán nem akart "eltűnni", aztán a baba feje nem ékelődött be, aztán nem jó irányban állt, és végül mikor nagy nehezen kezdődhetett a kitolás, az orvosok észrevették, hogy bár a tolás részen jön előre rendesen a gyerek, mikor megszűnik a tolás, visszahúzódik és kezdődik elölről az egész), az alhasam meg annyira fájt mint még életemben soha pedig túl vagyok elég erős fájdalmakon pl. endometriózis, hasi műtét - na amikor elém állt az orvos, hogy császámetszést javasolnak, én a leveőbe boxomtam örömömben. Nem sokkal később meg is kaptam a gerincbénítót, amitől minden fájdalmam megszűnt, és egy nap konstans szenvedés után olyan eufória öntött el, hogy azt sem tudtam, hová legyek. Úgy kellett visszafognom magam, hogy el ne kezdjek trécselni a műtősökkel. Na ez az én tapasztalatom, hogy a császár számomra a megváltást jelentette. (És amúgy kiderült, hogy a babára tekeredett köldökzsinór húzta vissza, szóval ki tudja mi lett volna, ha nincs a műtét.)

Ezzel szemben szobatársam valahogy pont azelőtt lett rosszul, hogy beadták volna az érzéstelenítőt, az egész műtét számára egy rémálom volt és meg is kért - teljesen jogosan - hogy ne áradozzak már arról, hogy milyen jól jött nekem az a császármetszés. Másik ismerősöm már nem is tudom, miért lett császáros, de elkapott valami jó kis fertőzést, amit utána alig bírtak kikezelni. De rendesen hallani összenövésekről is, műtét közbeni komplikációkról, aminek drasztikus a vége, vérrögképződésről, stb. Szóval van, akinek meg átok a császár.