Külföldön szülő anyukák, hogyan alakították az első találkozást a nagycsaláddal?

Ja, az kimaradt, hogy velem szinte egyidőben szült egy nagyon jó barátnőm szintén külföldön, és ott az ellenkezője történt, a szülei már kint voltak, mikor hazamehetett a kórházból, és maradtak is vagy egy hónapig. Azt mondta akkor, hogy a segítség jól jött nagyon, meg persze a nagyszülők örültek, hogy látják az unokájukat az első pillanatokban is, de ő és a férje megőrültek, hogy nem volt egy pillanatuk hármasban egész a kisfiúk egyhónapos koráig...

#2 voltam

Én Magyarországon élek, de a párom családja külföldön. Anyósom is azonnal látni akarta az unokáját (sőt már a szülésre is be akart jönni), de végül csak 4 hetes korában tudott jönni. Hát nekem még akkor sem hiányzott a hátam közepére sem. Éjjel ilyenkor mászkálsz az egész házban, baromi kellemetlen, hogy azért ébresztesz fel több embert, mert te épp betétet cserélsz. A baba sír, pelusozni kell. Aztán hallgattam, hogy másnap mondták, hogy ők milyen fáradtak.

Ha meg tudod oldani, az a 6-8 hét (nekem kellett volna a 8 is) tényleg kell egy családnak, regenerálódni, hogy ne tejben tocsogva, kócos hajjal fogadd őket (nekem az elején dél volt, mire a reggeli elkészülődésemig eljutottam, aztán ott hallgattam, hogy hú de fáradt, hú de sápadt vagy). Nekem az, hogy segítettek főzni, takarítani, az egyáltalán nem volt segítség. Főzésnél folyton kellettem, hogy mi hol van, ezt hogy szoktam, a takarítás meg kimerült ablak pucolásban, ami 1 hónappal előtte volt lemosva és baromira nem érdekelt amúgy sem, hogy tiszta - e az ablak vagy sem.

Szóval én másodszorra biztos, hogy határozottabb leszek, első 6-8 hétben amúgy nekem nem csak a külföldi rokonok, de a magyarországi olyan ismerősök sem hiányoztak, akiket nem láttam bármikor szívesen. Az anyukám, néhány barát kifejezetten jól esett (akiknek úgy éreztem, hogy nem kell egyáltalán, tudat alatt sem megfelelni).

Totál érthető amit szeretnél, nem elrugaszkodott.

Nálunk kicsit fordított volt a helyzet: külföldi a férjem, a gyerek covid alatt született. Nagyon sokat videócjateltünk, de megkértem anyósoméket, csak 6. Hét után jöjjenek. Tél volt ráadásul, így csak a repülő jöhetett számításba. Elfogadták, rendesek voltak nagyon.

Mikor itt voltak annyira sokat nem segítettek, igaz, nem is volt kb semmi igényük és szállodában laktak. Mondjuk én tiszta ideg voltam, mert akkoriban kólikásodott a gyerek, és azért mondták hogy jaj, lazítsak, imádom őket de akkor ki tudtam volna hajítani őket az ablakon :')

Külföldi nagynénje/bátjya, unokatesója 5 hónaposan látta először, nulla sértődés ott, eljátszottak, cukik voltak. Magyar nagynénje/unokatesója meg 7 hónaposan mert utálnak minket :D

Hasonló helyzetben voltunk mi is, lett is belőle jó nagy hiszti és sértődés.

Mi végül kompromisszumot kötöttünk:szülés után 2 héttel, 3 napra jöhettek, azzal a feltétellel, hogy máshol alszanak. Kibéreltünk nekik egy szobát, és fürdetés után mehettek oda. Könnyű szülésem volt, nem viselt meg annyira az első néhány hét, de azért az a 3 nap így is megterhelő volt a számomra. Mert nyilván előtte-utána pluszban kell takarítani, még ha rendeltük is a kaját, de a reggeliről, vacsoráról, kiszolgálásról nekünk kellett gondoskodni és nekem az nem volt segítség, hogy a kedves rokon megfogja a babát, amíg én elmosogatok vagy megterítek.