Mennyire fájdalmas a szülés? Mihez hasonló érzés?

Az első szülésem szinte fájdalom mentes volt. A fájások is kb menstruációs görcsnyi erősek voltak

A kitolás égetett, feszített, de inkább volt kellemetlen, mint fájdalmas.

Ezen felbuzdulva, gondoltam hogy nekem tuti sok gyerekem lesz.

A következő szülesem maga volt a pokol. Olyan fájdalmat sem előtte, sem utána nem éreztem még . És mint valamelyik előttem válaszoló, kb azt hittem, hogy itt a vége,ennyi volt. A végén már nem érzékeltem magam körül senkit és semmit, arra sem emlékszem, hogyan született meg végül a fiam

Rettenetes volt. Emiatt poszttraumás stressz, depresszió, stb... persze nem is lett több gyerekem, örülök, hogy őket életben tudom tartani és hogy kijöttem a szülés utáni depresszióból , 3,5 évig tartott. A gyerekeim kicsi gyermekkorát meg sem tudtam igazán élni. Folyamatosan bűntudatom van emiatt,hisz vissza csinálni nem tudom

De ha a szüléstöl félsz, az csak egy átmeneti állapot.

Ami utána jön, na az baromi kemény

Borzasztóan fájt, de az erős menzeszes görcs, ahogy előtte olvastam róla, az nekem abszolút nem volt. Nekem inkább feszített, de valami iszonyat volt. Konkrétan éreztem ahogy a kicsi arrébb tolja a csontjaimat, a derekamtol a hasam aljaig.

Mindezzel együtt abszolút pozitív volt számomra az egész. Előtte lévő nap már nagyon fájt a derekam, aztán hajnalban még erősebben jött, lezuhanyoztam ,de nem múlt el. Aztán rendszeres fajasok lettek belőle, de kifejezetten a derekambol indult és ment előre a hasamhoz.

Kb hajnali 5kor bementünk a kórházba, a gép nem mutatott fajasokat. 7kor megint megnéztek, továbbra is azt mondták, hogy ez csak joslo, mert az igazi fájás nem így fáj, viszont kicsit tagulni kezdtem, elküldtek.

Akkor már kb 6-7 perces fajasok voltak. Aznapra volt pont nst-re időpontom az sztk-ba. Be is mentünk 9 fele, akkor már azt hittem lefordulok a székről, az asszisztens kedvesen megkérdezte, hogy ilyen alacsony a fájdalomkuszobom? Nst továbbra se mutatott semmit. Viszont a doki nagyon jó fej volt, mondta, hogy tovább tagultam, menjünk vissza a kórházba, oda is telefonált, hogy ő küld minket vissza. Azt mondta ha ma nem is, de hajnalban ki fog bújni a kicsi. Akkor már 3 perces fajasok voltak.

Úgyhogy visszamentunk olyan 1 körül a kórházba, kicsit lecsesztek, hogy minek mentünk az sztkba nst-re, ha ők már megnéztek engem reggel???

Végül csigalasssan felvettek az adataimat, vizsgálat , beontes stb. Azt mondták indítani kell majd. Hánytam,már nem nagyon tudtam magamról. Végül indítás nélkül , gátmetszessel délután negyed 5kor megszületett a kislányom.

A csecsemosok és a szülésznő nagyon aranyos volt, egy noverket leszámítva nekem pozitív élmény volt, csak ne lett volna ez a kuldozgetes, és az, hogy szerintük ez nem fájás.

Azért általánosságban elmondhatjuk, hogy szülni nagyon fáj. Még azoknak is, akik azt mondják hogy inkább szülnének, mint elmennének vérvételre.

Persze függ sokmindentől, kinek milyen a fájdalom küszöbe, miket élt át korábban stb.

Nekem például olyan volt mintha ketté akarnának szakítani, a végére meg már nem is emlékszem hogy mi történt körülöttem, annyira fájt.

Mivel én is átéltem pár fájdalmas dolgot az életemben, aminek szintén kórház volt a vége, annyit mondanék hogy a különbség egy hátizomszakadás és szülés között annyi, hogy a szülésnél legalább tudod, hogy van értelme a fájdalomnak és fokozatosan erősödik. A hátizomszakadásból ami rögtön nagy fájdalom semmi jó nem szàrmazik, ez nem természetes dolog, mint a szülés… nehezebben fogadja el az ember.

1. szülés brutál volt, mert belenyúltak.

2. szülésnél máshol szültem, tudtam, hogy ott nem fognak belenyúlni, és az kibírható volt.

Nekem a vajúdás volt rosszabb. Nem fájt, igazából egyáltalán nem hasonlított menstruációs görcshöz (igaz, abban se sokszor volt részem szerencsére), inkább olyan volt, mintha órákon át kínlódtam volna egy brutális hasmenéssel, mikor hullámokban jön az inger, de wc-re nem tudsz elmenni :)

Onnanól, hogy nem kellett visszatartani, hanem nyomhattam, én megkönnyebbültem, pár nagyobb nyomás után kint is volt a baba.

Pár pillanatig hittem azt, hogy szétszakadok, mikor elkezdett kibújni a feje, de a következő nyomásig ottmaradt "félúton" és feszített. De utána már kint is volt :)

Ami igazán elcsigázott viszont, az a lepény volt. Nem akart leválni, már volt, hogy ketten könyököltek a hasamba, de semmi, hiába nyomtam. Ezzel a plusz fájdalommal nem számoltam, olyan értelmetlennek is tűnt, mikor a baba már ott volt mellettem, nyilván fáradt is voltam, aggódtam is, hogy mi lesz, ha nem tudom időben kipréselni, szóval az a rész eléggé megviselt.

Végül az utolsó pillanatban kicincálták manuálisan, aztán egy gyors küret a beszakadt szélek miatt, és vége volt az egésznek, már csak az öltések voltak hátra :)

Összességében jobb volt, mint vártam :)

Császáros voltam, nekem utólag fájt. Az első 4 nap fájt, utána kezdett csőkkenni. Másnap lehetett felkelni, csoszogó üzemmódban elmentünk tusolni kísérettel, na a végére már alig vártuk hogy leüljünk :D egyébként felkelni brutál volt napokig. A szoptatás nem volt valami kényelmes.. Az alvas főleg mert én oldalon alvo vagyok, na az egy hétig kilőve 😅 de mire 5 nap után hazamehettünk, már jól voltam, nem fitt, de jó. :) Utána egyre jobban regenerálódtam, a hegem érzése is csökkent.

8 hónappal szülés után is érzem ha front jön :D