A legtöbb szülés miért borzasztó rossz élmény? Ez az orvosoktól függ? (Most úgy nem igazán sztorikat várnék, csak nem értem miért olvasok annyi rossz történetet)

A legtöbbször az, hogy a dokik illetve a szülészeten dolgozók fáradtak, elegük van és pont lecarják a szülő nő igényeit, félelmeit, problémáit. Nekik darab darab. A nők meg sokszor úgy mennek szülni, hogy fogalmuk sincs semmiről, mármint nyilván azzal tisztában vannak, hogy szülni fognak, de a jogaikról, lehetőségeikről semmit, ráadásul a félelmeikkel és kérdeseikkel is süket fülekre találnak, mert az ottani dolgozóknak (Tisztelet a kivételnek!!!) rohadtul fárasztó napjában sokszor ugyanazokra a kérdésekre válaszolgatni, ugyanazokat a dolgokat elmondani és már a könyökükön jön ki az egész...

Szüles során nagyon ijesztő tud lenni, hogy kiszolgáltatott vagy. Nincs tényleges ráhatasod a folyamatra, csak remélheted, hogy minden rendben lesz veletek.

Én orvosi, szülésznői szempontból nagyon jó helyen szültem. Viszont ha most tehetném felkészülnék. Ezt az egyet bánom hogy nem készültem fel. Sokkal jobb lett volna a helyzet.

Az első tulajdonképpen szerintem mindent leírt. Ez a két opció van.

Én pedig ha tehetném, nem készülnék fel, mert nekem az adta a borzasztó élményt, hogy tudtam mikor mi lehetne másként is és mi hátráltathat esetleg, de abban a kiszolgáltatott helyzetben egyszerűen nincs ereje odapirítani az embernek, hogy "takarodj már az anyádba a kézzel tágítással". Én pl. megkérdeztem zokogva, hogy miért kell ezt!? Az volt a válasz, hogy "itt ki kell jönnie egy gyereknek, nyakig kíván szakadni, anyuka?" Most erre mit lehet mondani? Szóval tök jó, hogy tisztában voltam mindennel, azzal is, hogy mondhatok nemet, de 10 percenként letördelték a szarvaimat, így meg csak rontott a helyzeten, hogy tudom, hogy ez jobban is alakulhatott volna sokkal.

Nekem pl. az is rossz élmény volt, hogy bénán szúrták be az oxit és elvárás volt, hogy egy adott pozícióban tartsam a kezem, hogy csöpögjön.

Összességében nálam azon ment félre nagyjából, amit az első is írt. Futószalag. Egy nő ilyenkor különlegesnek és erősnek kéne hogy érezze magát, de ez a kiégett dolgozók miatt az esetek többségében nincs meg. Nincs meg az igazán mély érzelmi támogatás. A kötelező fizikai adott és ennyi.

Azért, kedves kérdező, mert a legtöbb szülés nem rossz élmény, csak annak nincs hírértéke, ha valaki könnyen és gyorsan szült. Bezzeg a tragédiáknak van.

A hiradóban sem arról számolnak be, hogy hány autós ért aznap épségben haza.

No ezért.

Egyrészről hírértéke nyilván a horrorsztorinak van, így nem tudhatjuk valójában a szülések hány százaléka lesz traumatikus.

Másrészről a szülészet kiválóan reprezentálja a magyar egészségügy problémáit egy helyen. A szocializmustól megörökölt hozzáállást “jóvanazúgy és így szoktuk” mentalitást, öreg, sokszor amúgy rossz szakemberek, akiket nem a szakmai múltjuk tett abba a titulusba, amibe, hanem a jókor jó helyen nyalás. 70-80 éves bácsikák akarnak doktorosat játszani, habár a keze is remeg már, a saját gatyáját lehúgyozza, de sunciban turkálni, na azt nagyon szeretne. Rosszul szervezett munkák, fejetlenség, hiányosan felszerelt osztályok, agyon hajszolt személyzet, akiknek sokszor 12 meg 24 órán át kellene ugyanazt a színvonalat nyújtani, mint az első órában (most gondold el, hogy 8 óra munka után már mennyire szoktál fáradt lenni, mennyire van eleged, mennél már egy jót kakálni, éhes is vagy - na ezt húzd ki 24 órára). Maguk a betegek sem mindig olyanok, amilyenek lehetnének, tájékozatlanok, világtalanok, meg azért ha 12 órán belül a 4. cigány kislányt szüleszted meg, aki azt leszámítva, hogy magából kikelve ordít és rúgkapál (mi mást csinálna egy 14 éves), nem működik együtt és mindemellett a pereputty is a háttérben zaklat, akkor nehezen tudsz jó pofát vágni arra az egyre, aki kivételesen normális és nem az ágy alá bújik (megtörtént eset!), mert szülni fog. Nagyon sok sebből vérzik a magyar egészségügy, a problémák pedig szülészeten koncentrálódnak.

Az a része tény, hogy a magyar szülészeti ellátás színvonala a legtöbb helyen kritikán aluli. Kevés a személyzet, aki van, az is leragadt 20 évvel ezelőtt. Ezeket a problémákat már leírták előttem, így nem ragoznám tovább.

Viszont kicsit rámutatnék a másik oldalra is: szép gondolat az, hogy a "szülés természetes dolog és minden nő tud szülni, csak hagyni kell", de a mai világban ez egyre kevésbé van így.

Gyakorlatilag alig van patológia nélküli terhesség. Rengeteg az elhízott, cukorbeteg, magasvérnyomásos terhes. Sok az olyan, aki nem hogy szülni nem tudna, de teherbe sem esett volna a modern orvostudmány nélkül (és ezt nem rosszból mondom, én is infertilis vagyok, én is elmegyek lombikra, ha kell, de ez az igazság).

Rengeteg elképzeléssel, tervvel mennek szülni, aztán mikor az első dolog mégsem úgy történik, ahogy gondolta, akkor kiakad.

Hiába felnőtt nő egy szülő nő, és elvileg felelős a saját tetteiért, a gyakorlatban ez nem így van. Hiába ír alá 20 papírt, hogy ebbe meg abba nem egyezik bele és vállaja érte a felelősséget, ha a végén gáz van, akkor is az orvost fogják elővenni, nem csoda, hogy próbálja védeni magát.

Nézd, ha felteszel egy kérdést hogy "miért volt traumatikus szülésed" vagy "mit nem engednél szülés közben legközelebb", akkor nyilván olyan válaszol fognak jönni, hogy miért volt borzasztó a szülése, és ilyenkor az az érzet hogy a szülés traumatikus lehet.

Az első szülésemnél pont ezért teljes digitális detoxot végeztem a 8. héttől. Egyáltalán nem volt traumatikus szülésem, pedig hosszú volt, nehezen ment és be kellett avatkozni.

A másodiknál nem szülhettem abban a kórházban ahol akartam, emiatt rettegtem. Végül felmentem az ominózus szülészet kismamás csoportjába és rákérdeztem hogy milyen ott szülni. Jobb 60 válasz, három volt negatív, a többi szuperlatívuszokban írt. Pedig volt oxis, császáros szülés mindenféle komplikációval.

Ennek az az egyszerű oka van, hogy a szülés közben, előtt és után a nő javarészt kiszolgáltatott állapotban van, amiből nem tud kilépni. Szóval nem elég, ha valami nem jó, de még megszűntetni se tudod azzal, hogy elmész onnan, gyógyszert veszel be stb. Ez önmagában egy olyan dolog, ami "megbélyegzi" az eseményt.

A másik pedig az, hogy hiába az "élet csodája", bizonyára fájdalmas és kimerítő.

Harmadik, hogy benne van az aggodalom, hogy "minden rendben lesz-e?", ami természetes, de ez még mindig a negatív érzelmekhez sorolandó.

Ezekbe nem vettem bele, hogy hol, hogyan és mikor történik a szülés, mert ezek a körülményektől függetlenek, és minden szülésnél jelen vannak.