Mennyire kell féljek ettől?

Question

Mennyire gyakori, hogy egy nő meghal szülés közben/után?
Pl. nem is tudom, elpattan egy ér az agyában vagy valami hasonló, az erőlködés miatt, vagy egyéb olyan komplikáció, ami halált okoz végül.Megmondom őszintén én rettegek az egésztől, nem vagyok terhes, de a jövőben kéne majd szüljek. Legalábbis a férjem tervezi. Alapvetően gyereket majd én is szeretnék azért, de csak egyet. Szerintem egyszer elég lesz ezt kiviteleznem. A szüléstől rettegek. Én ebben nem làtok semmi szépet. Vér, szakadsz, vágnak, varrnak, iszonyú fájdalmak, görcsök…
Az amerikai romantikus vígjàtékok miatt úgy érzem ez a szülés dolog kicsit romantizálva lett, de szívem szerint kihagynám úgy ahogy van a szülés részt. Csak adják oda a gyereket.A fájdalom küszöböm olyan alacsony, hogy hajaj. Lehet nem erre születtem én. Néhány év múlvára fellehet erre így készülni? Vagy van olyan nő, akinek ez egyszerűen nem való? Attól is félek, hogy olyanná válik a testem, annyira tönkremegy, hogy a férjem már nem fog vonzónak làtni csúnya bőrrel, elhízottan. Fogyni lehet persze, de a bőröm, meg lent a dolgok nem annyira fognak már korrigálódni. Per pillanat túl nagy árnak érzem a gyerekszülést.

Válaszadó #3 · Accepted Answer

Anyai halálozás a szakszerű megnevezés, egy 2023-as cikk:   Illetve egy még frissebb, ebben is vannak statisztikai adatok + egy szakértő elmondja, mik a legnagyobb rizikófaktorok:
  Annak ellenére, hogy ebben sem vagyunk az élmezőnyben, még így is alacsony ez a szám.De a leírásod alapján neked nem ez a félelmed, hanem férjeddel ellentétben egyáltalán nem egyértelmű, hogy szeretnél-e gyereked. Javaslom szakember felkeresését, hogy az okok mélyére ássatok, mert egy ilyen mondat: "Attól is félek, hogy olyanná válik a testem, annyira tönkremegy, hogy a férjem már nem fog vonzónak làtni csúnya bőrrel, elhízottan. Fogyni lehet persze, de a bőröm, meg lent a dolgok nem annyira fognak már korrigálódni." komoly problémákra utal. A másik, hogy annak nem lesz jó vége a házasságodra nézve, ha te úgy mentél férjhez az egyértelműen gyereket akaró férjedhez, hogy neked ez egyáltalán nem pálya.Egyébként úgy beszélsz a szülésről, terhességről, mintha egyetlen nő sem lett volna a környezetedben, aki ezen végigment volna és tudtál volna beszélni róla vagy láttad volna, hogy azért nem az az általános, hogy egy eldobnivaló roncs lesz a nőből egy gyerek kihordása és megszülése után (nem akarom bagatellizálni a folyamatot, nekem is van gyerekem, de erős túlzás, ahogy írsz róla, hogy mi fog majd történni veled meg a testeddel).

Válaszadó #1 · Answer

Hány éves vagy? Ha félünk valamitől és a félelmünk nagyobb mint a vágyunk akkor erre még nem vagyunk felkészülve. Akkor kell gyermeket vállalni, amikor a gyermek utáni vágyad nagyobb lesz a félelmeidnél.
A szülésbe nagyon ritkán lehet belehalni. Kb mint egy foghúzásba. Kicsit tovább tart és jobban fáj is és nem tudhatod előre a kimenetelét, ez van. Nekem sok ismerősöm szépítette a dolgokat, hogy jaj nem is fog az annyira fájni, meg utána elfelejtesz minden rosszat, hát qurvára nem! Ezzel légy tisztában! Meg azzal is, hogy nem csak a szülésen kell túlleni, hanem ami utána jön! 0-24-ben a gyereked kiszolgálása körül forog minden, éjjel nappal, mert innentől kezdve felelős vagy érte, az élete alakulása tőled függ ám!
Amíg nem tudsz felelősséget vállalni, addig nem vagy felnőtt, addig ne is vállalj gyereket. Ne siettesd a dolgot, ha majd érett leszel rá, akkor túl tudsz lépni a szüléstől való félelmeden, mert akkor már mindent megteszel azért, hogy gyereked lehessen.
Kívánom neked, hogy minden jól alakuljon és sikerüljön a családalapítás, ha már érettek lesztek rá.
Egy 4 gyerekes anyuka

Válaszadó #2 · Answer

Kérdező!A szüléstől mindenki fél. De túljutnak rajta.

Válaszadó #4 · Answer

Hát ezt házasság előtt kellett volna megtárgyalni. Mit szeretsz a férjeden? "A jövőben kéne majd szüljek." Na ilyen nincs! Akkor szülsz, ha akarsz. Magadnak, nem a férjednek. Válj el, és keress egy olyan pasit, aki nem akar gyereket.

Válaszadó #5 · Answer

Szia ! :)Mi sokszor gondoltuk ugy hogy velunk ugy se tortenthet meg. 24-25 hetes terhes voltam amikor szembe jottek tiktokon a koraszulott gyerekekrol a video hogy milyenek is. Mondta a ferjem hogy ne is nezzem mert nem lesz baj.. 29. Heten megszuletett a fiam. Mi innentol nem gondolunk ugy semmire se hogy velunk ugyan nem.. mostanaba sok ilyet lehet hallani hogy az anyuka meghalt. Es megertelek.En feltem a szulestol, hogy fogok kibirni stb gyakorlaton lattam de nyilvan nem ereztem at. Azt meg el se tudtam kepzelni, hogy elaltatnak es csaszarmetszesem lesz.. abba bele se birtam gondolni.Hat azon a hajnalon amikor 1,5 ora alatt 7 centit tagultam , azt hittem lemaszok az agyrol.. akkora fajdalmaim voltak, pisilni se tudtam pedig a nogyogyasz es a szuleszno kisert ki es nem birtam.. a nogyogyaszom aki mutott az probalta alam tenni az agytalat.. vegul katetert kertem. Amikor 1.5 ora alatt letudtam azt a fajdalmat amit masok tizen orak alatt es bejott az altato orvos es megkert hogy fekudjek at a masik agyra es kozbe mar huztak rolam le a zoknit a gyurut mindent.. mar nem erdekelt csak az hogy eljuk tul mind a ketten. Utana amikor felebredtem kegyetlen volt. 3 het utan mult el addig olyan fajdalmam volt hogy sirtam mindennap. Alig birtam felulni is.. amikor ugy verzel hogy a kateteren folyik le a ver.. lehet itt szepiteni de mind a ketto kegyetlenul faj, de egy amit eltudok mondani hogy 1000 szer ujra kezdenem vegig csinalnam mert ennel boldogabb soha nem voltam mint miota anya vagyok ❤️ es hidd el ha igazan szereted a gyermekedet az a csaszarmetszesi heg ami marad azt is szeretni fogod, es a testedet is el fogod fogadni a ferjed meg szeretni fog ugy ahogy hiszen anya lettel ❤️
Az en esetem nem egy sima szules volt hanem 3 het kegyetlen fajdalom es 1.5 honap korhazban toltott ido. Nekunk nehezen indult a kozos elet es voltak nagyon nehez pillanatok, de meg igy is barmelyik percbe ujra kezdenem ha a fiamra gondolok

Válaszadó #6 · Answer

Én is kb úgy voltam vele hogy alacsony fajdalomküszöb, meg fogok halni, hogy fogok kinézni, stb. De felnő az ember a feladathoz. Mikor terhes voltam ilyen gondolataim már egyáltalán nem voltak, átkapcsolt az agyam, és csak az volt a lényeg hogy a baba jól legyen, tokától bokáig felvághattak volna felőlem, az sem érdekelt volna ha elveszítem karom, labám, csak legyen kint épségben, és egészséges legyen. Meghalni meg tudtam hogy nem fogok, mert fel kell nevelem, és látnom kell felnőni bármi áron, ilyen luxust hogy meghalok, nem engedhetek meg magamnak.

Válaszadó #7 · Answer

4-es vagyok: azt csinálsz, amit akarsz, de ha szerinted a pszichológus dilidoki, akkor valóban szükséged van egyre. A terhességtől/szüléstől való félelem normális dolog, de nem ilyen irracionális módon. Férjeddel is beszéljetek a félelmeidről, ha eddig még nem tettétek meg ("legalábbis a férjem tervezi" nem azt mutatja, hogy nagyon őszintén beszélgettetek volna erről).

Válaszadó #8 · Answer

Valaszolok, mint abszolut nem osanya😀Alapbol az egesz terhessegem kegyetlenul nehez volt, utolag kiderult teves kombinalt teszt miatti magzatviz mintavetel, aztan az eredmenyre valo varakozas miatti idegeskedes, aztan az utolso 2 honapban meg akartam pusztulni a folyamatos 35-40 fok miatt. 3 hettel korabban befektettek, 5 nap utan hazakertem magam, mert egyreszt taplo volt velem az osztalyvezeto, masreszt semmit nem mondtak, miert vagyok bent. Majd szules elott 4 nappal befektettek, vegul inditottak, csaszar lett.A lanyom 3 honapos koraig hellyel-kozzel anyatejes volt, az sem ment egyszeruen, volt idoszak amikor tudtam szoptatni, volt, hogy fele tapszer-fele anyatej aranyban evett, szoval azzal is voltak gondjaim.A mellem odavan, a hasam az utolso honapban repedt ki, azota is meglatszodnak a striaim. Pedig 10 kilot hiztam a terhesseg alatt, amibol 5 lement 2 hettel szules utan. Mas meg ragyog, es nem latszik rajta semmi. De en elfogadtam, hogy nalam ez a helyzet.Es igen, igazad van abban is, hogy a szulesben tenyleg nincs semmi szep. Mert az egy kokemeny munka, kegyetlenul nehez munka, nagyon fajdalmas, es hat valljuk be, nem is szep latvany. A huvelyi es a csaszaros szulesnek is van elonye-hatranya, egyik sem jobb a masiknal, van aki az egyiket, mas a masikat viseli nehezebben, vagy eppen konnyebben. Szerencsere mivel mi nem akarok tobb gyereket szulni, igy nekem nem kell ujra vegigcsinalnom. De tudtam, ez a legkonnyebben jarhato ut ahhoz, hogy anya lehessek. Es termeszetesen nagyon-nagyon szeretem a kislanyomat, hamarosan egy eves lesz, tavaly szultem, 28 evesen.(Ezt csak azert irtam, mert latom, te 27 vagy).

Mennyire kell féljek ettől?

Kapcsolódó kérdések: