Van egy drága kerámia teás poharam, van arra esély, hogy a forró víztől elpattanjon, vagy ettől ne féljek?

Itt a leírása ha ez ad bármiféle támpontot valakinek:

A mesterség fogásai az évszázadok alatt alig változtak, legfeljebb a lábbal hajtós korongot ma villanymotor hajtja, de minden más változatlan maradt. Az agyagbányászástól az égetésig ugyanúgy készülnek az edények, mint néhány száz évvel ezelőtt. Alapvető fontosságú a jó minőségű agyag kiválasztása! Cserépkészítéshez alkalmas jó minőségű agyag kb. 2 méter mélyen található a föld felszíne alatt. Ezt az agyagot ki kell bányászni, majd beviszik az udvarra, ahol vízzel felkeverik, hogy jó folyós állagú legyen. Szitákon átszűrik, hogy a szennyeződések kikerüljenek belőle, majd egy kádban 2-3 hónap alatt kiszárad a megtisztított agyag. Ezután egy pinceszerű helyiségben minimum 2-3 évig érlelik. Aztán kerül be a műhelybe, ahol korongon készül el minden tárgy. Ez talán a mesterség legszebb és talán legnagyobb felkészültséget igénylő része. Néhány nap alatt teljesen megszárad az edény és ekkor következik a nádudvari fekete kerámia egyik különlegessége, a mintázás. A kiszáradt edény felületét kaviccsal dörzsölve mintázzák, fényesítik és tömörítik, pont ahogy a jianshui kerámiánál. Ez gyakorlatilag a felület tömörítését jelenti. A lemintázott edények kerülnek be a katlanba, ahol megkapják jellegzetes fekete színüket.

Az égetés technikája ugyanúgy működik, mint több száz évvel ezelőtt. A fatüzelésű kemencében 8-10 órai folyamatos tüzelés által elérünk egy 900-950 fokos hőmérsékletet! Ekkor az addig termelődött füstöt és kormot belefolytjuk a kemencébe, amely ráég az edények felületére. Később betapasztjak a kemence nyílását (lefojtják), az így kialakuló redukciós atmoszféra mellett a vörös vasoxid fekete vasoxiddá alakul, az agyag színe terrakotta helyett feketére vált.