Normális hogy ekkora traumát okozott?

Question

Négyen vagyunk tesók. Amikor a második húgom megszületett, Anyut zaklatták a kórházban (nyilván ezt is később tudtam meg). Ezért Anyu azt akarta, hogy a negyedik tesóm otthon szülessen meg bábákkal. Nekem akkor a szobámba kellett lennem a két idősebbik húgommal, 7 éves voltam. Apu azt mondta hogy majd ha elkezd megszületni, akkor szólni fog, erre akkor szólt, amikor már megszületett, hogy bocsánat, nagyon gyorsan kijött - tudtam hogy hazudik. De ekkor én úgy gondoltam, hogy amikor elkezdett a legkisebb tesóm megszületni, nem akarta hogy lemaradjon róla, fontosabb volt a legkisebb tesóm neki mint én - pár éve mondták el nekem, hogy szándékosan hazudtak, mert túl pici voltam, és nem akarták hogy lássam a szülést. Én viszont ezt akkor úgy fogtam fel, hogy csak a kistesómat szeretik, engem nem. És szépen lassan teljesen elhatárolódtam tőlük, mert azt gondoltam, hogy ők a kistesómat szeretik, engem nem. Nem mondtam el nekik ha problémám volt, egyre kevesebbet meséltem magamról. Aztán láttam 14 évesen egy musicalt, ami egy családról szólt, és nagyon megfogott, akkor gondolkodtam el hogy igazából én miért is nem vagyok jóba a szüleimmel. Viszont akkor úgy gondoltam, hogy minek próbáljak meg jóba lenni velük, mikor pár év és felnőtt leszek. Aztán igazából mostanában, hogy felvettek egy külföldi egyetemre kezdett zavarni ez az egész, hogy igazából lehet hogy sokkal több mindent el kellett volna mondanom Anyuéknak, és nem kellett volna ennyire elhatárolódnom tőlük.

Válaszadó #2 · Accepted Answer

Azt, ami megtörtént, már nem tudjuk megváltoztatni. De a jövőt még tudjuk alakítani. Ha úgy érzed, rosszul tetted, változtass a hozzáállásodon ezután.

Válaszadó #1 · Answer

Nem igazán ertemmi q problémád. Igen, a negyedik szülés kb biztosan gyorsabb, mint az első. Igen, nyilván az éppen megszuleto gyerek vezetei a fontossági listát.

Válaszadó #3 · Answer

Nem normális. Persze, hogy hazudtak neked, egy szülés látványa nem kisgyeeknek való, nyilván nem akartak, hogy lásd, meg amugy is kinek van ideje ott ezzel foglalkozni?

Válaszadó #4 · Answer

Elmondta, nem akarta, hogy lásd. Vagy mert attól féltek, hogy traumatizál (azért egy szülés nem szép. Az, hogy életet ad valaki egy babának igen, de maga a folyamat nem. Véres, az anya szenved, mert fáj stb ha komplikáció van, akkor meg elég durva "horror sztori" lesz egy szülés. Szakadás, repedés, felnyúlnak, hasát nyomják az anyának, hogy kipréseljék azt a gyereket... Mamár egyre inkább mellőzik, de van és volt ilyen. A nagyobb komplikációkról nem is beszélve). Vagy mert attól féltek, hogy lábalatt leszel. Anyukád érthető módon, nem tudott volna veled foglalkozni, akkor sem ha ott álsz és mint egy kisgyerek, kérdezgetsz. A bábák sem akartak valószínűleg szitterkedni, volt azoknak épp elég dolguk. Apád meg izgult anyádért, meg a tesódért, de az apás szülésnél is az anyát támogatni van bent, semmi másért. (Már akinek támasz, engem zavart, hogy ő is ott stresszel meg aggódik mellettem, volt épp elég bajom a vajúdás és kitolás alatt. Esetleg úgy volt vele, hogy van ott épp elég ember, aki kiszolgáltatott helyzetben az alfelét nézi, nem akarta, hogy lásd ilyen állapotban.

Válaszadó #5 · Answer

Keressél pszichológust a szüleiddel való viszonyod rendezésére.

Válaszadó #6 · Answer

szerintem túlreagáltad azt,hogy kizártak a szülésről.

Válaszadó #7 · Answer

Mi van ? Ezért haragszol vagy haragudtál? Ez baromság. Javaslom fordulj pszichológushoz. A szüleid jól döntöttek - ez nem az egyiktek vagy másiktok jobban szeretetéről szólt - hanem, hogy 7 évesen ne láss ilyet. Nem véletlen nem lehet a szülészeten sem bent a gyerek az anya mellett. Miért szerették volna ettől jobban a születendő tesód?
Vagy valami szadista vagy, hogy látni akartad anyud szenvedni ? Ez elég morbid.

Válaszadó #8 · Answer

A testvérféltékenység egy normális, szinte minden családban előforduló jelenség. Kezdeményezhetsz beszélgetést a szüleiddel az akkori és mostani érzéseidről, megbánásaidról. Nem az a helyes kérdés, hogy normális-e, hanem hogy mért maradt eddig kimondatlanul.

Válaszadó #9 · Answer

Normális hogy ez akkor zavart,nem Normális hogy felnőttként nem tudod elfogadni hogy akkor helyesen jártak el és nem tisztáztad ezt magadban.

Válaszadó #10 · Answer

Ideje felnőnöd. Nem, nem volt normális, hogy ez traumatizált téged. Tudod mi traumatizált volna csak igazán? Ha 7 évesen látod szülni az anyádat.
Biztos mindkét oldalról voltak baklövések, de csak ezért nyilván nem volt jogos ahogy a szüleiddel bántál. Nekik viszont észre kellett volna vegyék, hogy valami nem kerek, és segítséget kellett volna kérniük neked. Most már kérhetsz magadnak is, mert szerintem az egész nem ér annyit, hogy egy életre elvágd magad a családodtól.

Válaszadó #11 · Answer

Felnottkent konnyu erre ramondani h tulreagaltad, de te akkor egy kisgyerek voltal, teljesen ertheto h nem tudtad helyen kezelni a helyzetet. Nem varhato el egy gyerektol h ugy eljen meg es viselkedjen helyzetekben ahogy egy felnott, aki fel tudja fogni h mi miert tortent. Tehat szerintem teljesen valid a megelesed. Ettol fuggetlenul persze a szuleid nem akartak neked rosszat es nem szeretik jobban a licit mint teged. Rosszul sult el a dolog. Sajnalom h sok even keresztul ezt hordoztad de nem keso rendezni ezt. Beszelj errol nyiltan a szuleiddel, a legjobb az lenne ha egyutt elmennetek egy csaladterapiara

Normális hogy ekkora traumát okozott?

Kapcsolódó kérdések: