Sirtatok, amikor megszuletett a babatok? Ha nem, akkor mikor hullattatok az elso konnyeket a boldogsagtol a babaval kapcsolatban? Mikor kezdtetek el igazan magatokenak erezni a babat?

Mi az hogy! Csak én szerintem nem csak 5 napig működtem robotként, hanem kb 3 hétig :) és addig nagyon rosszul éreztem magam, hogy nem érzem azt, amit kéne.

De már tudom, hogy iszonyatosan túl van idealizálva az anyakép a média által, és ugyanez áll a szoptatásra is.

Mindenkinek magában kell rendet raknia, a saját módszereivel, és aztán eljön az anyaérzés is :)

Könnyeket fakasztottál a szemembe, mitöbb olyan sirás kapott el.

Mikor megtudtam hogy terhe vagyok kb. 1 hétig izgultam vagy mi mert olyat éreztem a gyomromba mint amikor valakinek vizsgadrukkja van.

....Sok gondom volt terhesség alatt és nehéz időszak is volt számomra, alig vártam hogy megszülessen a kislányom mert a végén már alig birtam. Mikor megszületett és megláttam én sem sirtam pedig sokszor megkérdeztem magamtól hogy vajon fogok-e sirni ha meglátom?? Hát elmaradt. Mikor lementem a gyermekágyas osztályra a szülőszobából ő már lent volt és keretem, de a doki mondta hogy gondok vannak vele és egy kicsit várnom kell mig láthatom mert vizsgálják. 3 órát kellett árnom. Mikor behivtak és megláttam nem birtam tovább és eltörött a mécses.

A mai napig ha olyat tesz, gondolok itt arra hogy egy mosoly vagy pl. mikor próbált négykézlábra állni meghatódok és kicsordul 1-1 könnycsepp.

Amúgy meg nagyon érzelmes és ragaszkodó ember vagyok.

Üdv: 8 hónapos kislány anyukája

Szia!

Nekm is császáros szülésem volt, de nekem már a megfigyelőbe odahozták a babát és velem (és a férjemmel) lehetett 3 órát. Akkor azonban olyan lelki és fizikai állapotban voltma, hogy igazából fel sem tudtam fogni.

Majd éjszaka, amikor már kezdtem magamhoz térni azon paráztam, hogy úristen! ha majd hozzák a babát, honnan tudom, hogy őaz? nem tudtam felidézni a kis arcocskáját és elkezdtem magam szapulni, hogy milyen anya is vagyok. egész éjjel, ahogy mozdulatlanul feküdtem, úgy éreztem, hogy mozog a pocaklakóm, ösztönösen megsimiztem a pocakomat...és akkor döbbentem rá, hogy a kis lakó bizony már kint van:) Hajnalban behozták mellém a kiságyába, akkor még nem igazán tudtam mozogni, ezért csak néztem és néztem órákon át, és fel sem tudtam fogni, hogy ő a miénk, hogy ő az,akit annyira vártunk. Aztán a következő nap megkérdezték, hogy elvigyék-e éjszakára, mivel még nemigazán tudtam mozogni, de már nem engedtem...azt hiszem akkor kezdődött el az anyává válásom első fázisa. Tudtam, hogy erősnek kell lennem, hogy el tudjam látni a kisfiamat. És ott, azon az első együtt töltött éjszakán, ahogy náztem, hogy hogy alszik, elkezdtek folyni a könnyeim és hálát adtam a Jóistennek, hogy őt adta nekünk...

Ezután még el kellett telnie kb. 2 hétnek, hogy végre igazán felfogjam, hogy anya lettem...közben sokszor volt olyan érzésem, hogy ez nem nekem való, hogy nem is tudom, hogy mit kell egy kisbabával csinálni stb.

A baba most múlt 6 hetes és most már teljesen természetes, hogy ő az életünk része, ahogy mi is az övének.

Én a terhességemet is szinte végigbőgtem. Komplikációmentes voltam szerncsére, de ha másik kismama valami olyant mesélt magáról, egyből sírtam.

Amennyire sima terhességem volt, annyira volt komplikált a vége ill a szülésem. Császár lett, érzéstelenítéssel. Amikor mondta az anesztes, hogy mindjárt kinnt a baba, és Ő abban a pillanatban fel is sírt, hát én zokogtam ott az asztalon. Teljesen kész voltam. Amikor először kihozták szoptatásra, akkor is csak néztem az én gyönyörű nagyfiamat és sírtam.

szia!

Mikor terhes voltam,vártam a fene nagy érzést,h anya leszek,de nem jött...megszültem..még mindig nem akart megszállni az anyaság érzése...aztán rá pár hétre éreztem...most 7 hós a fiam,imádom nézni ahogy alszik mellettem,mikor felébred és mosolyog,mikor rám nevet stb..,már nem az a fontos,h én jól legyek,hanem neki minden jó legyen...sose éreztem azt h valakiért ölni is képes lennék,de most tudom,h ha valaki úgy akarná bántani,akár az életemet is adnám érte,nem tudnám kontollálni a tevékenységem....