Szülés utáni depresszióval hogy álltok?

Nekem dettó, mint első... És most 5 hetes, hátha itt vége.

Mondjuk én már egy hete nagyon mély érzelmeket táplálok iránta, nagyon sokat röhögött rám, és úgy nézett pár napja, hogy JÉ, TE VAGY AZ ANYUKÁM - ez mindennel felér.

De én is sokat vagyok vele egyedül, gyomorgörcs, feszültség, rettegés az élet olyankor. Rettegek, amikor leteszem aludni, hogy mikor nyekken meg... Rossz, ha nem tudok rajta segíteni, a szívem szakad meg, úgy sajnálom. Néha arra gondolok, hogy ez akkor már mindig így lesz? Mikor pihenek? Vége a világnak? A férjemre semmi időm, semmi türelmem, minden idegesít. Néha majd felrobbanok, bizonytalan, tanácstalan vagyok, bénának érzem magam a feladathoz, tapasztalatlan és sikertelen vagyok.

Mindenféle érzések kavarognak a szívemben, és mindenféle gondolatok a fejemben. Csapongok, hol ilyen vagyok, hol olyan. Ráadásul mindent elfelejtek, csak sodródok...

Én csak sejtem,hogy szülés utáni depim volt,orvosnál nem jártam.

Igen magányosnak éreztem magam (lehet közre játszik,hogy nekem itt egy rokonom sincs,és hogy a párom családja le se sz.r minket,nem tudom),és bár tudtam,hogy kinél van és mit csinál az apuka,mégis borzasztóan féltékeny voltam mind a 2x.