Császárral szültem, de nagyon szerettem volna természetes úton. Mennyivel másabb? Maga a megélési pillanat, mikor egyből a kezedbe adják a babád? Én csak másnap foghattam meg.

Emészted magad a dolog miatt?

Egy természetes szülés persze, hogy más, de ha elolvasod, hogy "jaj milyen jó természetes úton szülni", akkor nem fogsz megnyugodni!

Egyértelműen más a kettő, de nem ezzel foglalkozz! A lényeg, hogy mindketten jól vagytok, és babád így is úgy is imádni fog téged!

Következőre pedig hátha sikerül majd természetesen szülnöd.

Elsőt császárral, másodikat 17 hónappal később természetes úton szültem.

Nekem az első, a császár is felejthetetlen pillanat volt, mikor meghallotam sírni, odahozták, megpusziltam.... aznap fel is hozták az őrzőbe, a kezembe adták. Nagyon szép élmény maradt. A felépülés is nagyon gyors volt nálam, másnap már jöttem-mentem, csak az ágyból felkelés volt kicsit gáz. Igaz soha nem bánkódtam hogy nem rendesen szültem, olyannyira, hogy farfekvés miatt progis császár volt, így nem vajúdtam semmit. A sima szüléstől féltem.

A második természetes úton született. A vajúdás borzalmas volt, mondtam is hogy több gyereket nem vállalok...persze utána kis idővel már másképp gondoltam. Amikor kibújt fura érzés volt, és nagyon jó volt mikor a hasamra tették, a férjem vágta el a köldökzsinórt. Szóval a fájdalommal együtt, izgalmasabb élmény maradt. Nem szebb, csak bensőségesebb volt számomra. És büszke is voltam kicsit, hogy egy császár után (szuper volt a fogadott dokim aki az elsőnél is volt), érzéstelenítés nélkül, minden komplikáció nélkül meg tudtam szülni (3800gr).

Ne edd magad a császár miatt, nem attól lesz anyuka valaki hogy hogyan szüli meg a gyereket.

Sok boldogságot kívánok!

Első vagyok:

Én úgy jártam ahogy te. Indított szülés, 12 óra vajúdás oxival, tágulás nélkül, végül császár.

Nagyon sokáig hasonló gondolatok voltak a fejemben, és nem tudtam hová tenni az élményt. Azt hittem a császár miatt kevesebb vagyok.

De már nem emészt a dolog. Ez történt, ez van.

A születés csodája akkor is megvolt. Lányom világra jövetele így is maga a csoda, mindegy is hogyan jött ki.

Bocs, hogy nem a kérdésre válaszoltam konkrétan, csak szeretném, ha tudnád, hogy nem vagy egyedül ezzel a helyzettel, és ne érezd magad rosszul!

Én természetesen szültem, a pocimra rakták, aztán fürdetés, stb. utána a férjemnél volt, én csak néztem.. mondta a szülésznő, rakjam mellre.. én meg csak egy dolgot szerettem volna: hogy hagyjanak békén. pihenni szerettem volna. kb. 1,5 óra után vettem rá magam, hogy megpróbáljam megetetni. sikerült. cuki ügyes volt. de semmi másra nem vágytam, csak már az ágyra, és alvásra. ez este 10-kor volt, előző éjjel is fent voltam, akkor már fájdogált a hasam.

reggel hozták a babát. ...

Ne haragudj, de én ezt soha nem fogom megérteni, hogy miért kell még ebből is lelki ügyet csinálni, és magadat ezért emészteni, mert császár lett. És akkor mi van? Én is császáros voltam, büszkén vállalom, magastól teszek rá, hogy most az új módi és az ősanyák szerint ez nem szülés. Baromira nem érdekel vadidegen emberek véleménye. Nem azért lett császár mert ez vmi kívánságműsor, hanem mert muszáj volt, a babánk élete volt a tét.

Annyira felesleges magadat ilyesmivel gyötörni!!!! inkább örülj a gyönyörű babádnak, és hogy mindketten jól vagytok!

Megértem, hogy gyötröd magad, de ezt nem más miatt mint a mai társadalom végett teszed...sokan úgy vannak vele, hogy aki császáros az nem is olyan anya mint aki spontán szült, a tápszeres babák nem olyan gyerekek mint a szoptatottak....

Miért lenne jobb anya az aki spontán szült meg szoptat mint aki nem!?

Ne foglalkozz ezzel, ezek csak olyan anyák gondolataik, akik magukra büszkék és nem a gyermekeikre!!!

De hogy a kérdésedre válaszoljak, fél nap vajúdás után, ami szintén indított volt, mikor kibújt a kislányom iszonyat megkönnyebbülést éreztem, hogy túl vagyok rajta! Fel sem eszméltem arra, hogy anya lettem, a férjem volt inkább öröm mámorban! Aztán jött a további kínzás a varrás és azt sem tudtam hol vagyok! Utána a megfigyelőben megkaptam a babát és jött a a szoptatási rémálom!

Így visszatekintve szépnek élem meg, de mégsem hiszem azt, hogy ezért lennék igazából anya!!!

Benned növekedett, te adtál neki életet és te viseled gondját egy életen át! Ez az anyaság!!