Császárral vagy természetes módon, , jobb" szülni?

Beavatkozás természetesen a császárnál van több, hiszen műtét.

Sima szülésnél, ha felkészült orvos, szülésznő van veled, nem hiszem, hogy különösebb komplikációra lenne kilátás. Hiszen bármilyen gyanús jel esetén visznek a műtőbe. Max. a gátmetszés lehet kellemetlen, de ma már sok helyen az első szülésnél is igyekeznek elkerülni.

Én mint az 5 gyerekemet simán szültem, az utolsó kettőnél még olyan orvost is kellett keresnem, aki nem akart császározni.

A sima szülésnek csak az előnyeit ismerem, semmilyen rossz tapasztalatom nincs. Császáros barátnőm viszont elmondta, hogy a babájának adaptációs nehézségei voltak születése után.

Ha az általános véleményemre vagy kíváncsi, a természet jól találta ki a szülés menetét, én arra szavazok. De ha gond van a császár az, ami menthet anyát-gyereket.

Ha nem beszélgettem volna erről sokszorkismamákkal, akkor rávágnám azonnal, hogy: "Viccelsz? Naná hogy a természetes!"

Főleg a babának, mert ez kell ahoz hogy erősödjön, hogy "végigjárja az utat" stb..

De aztán persze mi van ha komóplikáció van...

Meg hát ugye nem is lehet választani, hoyg hogy szüljünk.

Szóval beszélgettem erről kismamákkal, akinek császáros szülése volt egyébként komplikáció mentesen és gyors felépüléssel az mind azt mondta, hoyg bármikor újra csinálná így.

Aki természetes úton szült, az azt mondta, hogy bár irtó fájdalmas és kínlódásos, de azért a többség így is újra vállalná (akinél persze nem volt smmi komplikáció).

De az érdekesség az egészben az, hoyg akinek viszont mind a két félét volt alkalma megtapasztalni, azok közül szinte kivétel nélkül mindenki azt mondta, hogy a császáros szülés sokkal jobb és könnyebb volt (itt és érvényes,hoyg akinél persze nem voltakkomplikációk, és nem volt nehéz a felépülés).

Ha minden rendben van, akkor a természetes szülés nyilván jobb. De ha bármi gond adódik, akkor a császár életbevágóan fontos lehet!

A családunkban kétszer fordult elő, hogy szülés közben oxigénhiányos állapot lépett fel a babánál. Egyik az anyai nagybátyám volt, őt nem császározta az orvos, megszületett természetes úton, értelmi fogyatékosan. Ez iszonyú terhet rótt a családra. Az öcsém születésekor ugyanez a helyzet adódott, de ott azonnal császároztak, és így teljesen egészségesen született meg.

Emiatt egyébként az otthon szülésnek nagy ellenzője vagyok. Hiszen mire otthonról beviszi a mentő az embert, könnyen megeshet, hogy a gyermek egészsége végzetesen károsodik.

Nekem császárom volt komplikáció miatt, magamtól nem választottam volna.

Hamar gyógyultam, és "jobb" volt, mint amire számítottam. DE nekem lelki traumát okozott, hogy nem sikerült természetes úton szülni. Zavart, nem éreztem magam egésznek/teljesnek. Most már nagyjából belenyugodtam, és szerencsére nem volt semmi maradandó gondom sem.

Mást lehet nem visel meg lelkileg, sőt lehet hogy valaki direkt császárt akar.

Bennem viszont most egy űr van, hogy hosszú vajúdás után már csak a kitolás lett volna, és nem sikerült...zavar. Szerettem volna megtudni milyen lehet természetesen szülni.

Ugyanakkor örülök, hogy babám is egészséges lett, nekem sem lett bajom, tehát jó hogy létezik a császár. S inkább bárhol (akár az orromon keresztül) szedjék ki a babát, minthogy baj legyen...

Baba esetében: rossz a szívhangja (túlzottan leesik), rátekeredik a nyakára a köldökzsinór...

Anya esetében: fájásgyengeség - nem jönnek a fájások, nem tágul az anya, nem tudja kinyomni...

Most ezek jutottak eszembe.

Én trombózist kaptam a császár után. Egyrészt az elején babázás helyett pár hetet az intenzíven töltöttem, másrészt most úgy néz ki, örökre tönkre ment az egyik lábamban a véna - szóval egy szép és tervezett terhesség után kripli lettem :( És a második gyerek projekt is valszeg ugrott. Bár a 14 hónapos elsőt sem tudom még ellátni egyedül...

A császárnak a fő előnye, hogy a baba biztos egészséges lesz. Na meg talán, hogy anyuka alsó fertálya (gátmetszés, aranyér, repedés) is megússza biztosan épségben. Cserébe viszont gyakori a kötényhas :)

Az anyára nézve a császárnak - mint minden műtétnek - sok életveszélyes kockázata lehet. Ezért elvileg csak akkor csinálják meg, ha arányaiban jobban járhat mama és baba is - ezek pedig az életmentő helyzetek. Pl. anya alapbetegsége, téraránytalanság, szülési komplikáció... stb.