Volt aki iszonyatosan félt a szüléstől, és ahhoz képest nem is fájt annyira mint amire számított?

szia!!

én az elején kijelentettem a dokinak, hogy a 8.hónapig hallani sem akarok a részletekről!! :) a fájdalom küszöböm annyi, hogy ha egy méhecske megcsíp már kész vagyok... azután ahogy múltak a hónapok ez a félelem elmúlt és átvette a helyét az izgalom. sokat dobott a dolgon, hogy megbeszéltük apás szülés lesz és nagyon sokat segített!! de szerintem a hozzá állásomon is sok múlt, már nem félelemként gondoltam rá, hanem hogy ez által láthatom meg végre a babám és hogy ez által leszek igazi nő. azután amikor eljött a nagy nap minden simán ment, 3 óra alatt megszültem, nem mondom, hogy nem fájt, de minden pillanata megérte!! amikor kibújt a kisfiam már semmilyen fizikai fájdalmam nem volt!! :) BÁTORSÁG!! minden rendben lesz!!

4,5 hónapos kisfiú anyukája

Szia!

Engem is el ijesztettek a szüléstől de, én azt mondom simán kibírható:). Nekem is első baba, persze féltem az ismeretlentől. Nagyon kedves volt mindenki a szülőszobán(győri kórház), aztán jött a "feketeleves" kikerültünk osztályra na ott a csecsemős nővérek ritka bunkók!!!! Segíteni nem akartak a szoptatásnál, sőt úgy néztek rám ha kérdeztem valamit mint az véres késre....:(.

Könnyű szülést!

Én egyáltalán nem féltem a szüléstől, hiszen nincs értelme, így is, úgy is eljön :) Mikor odakerültem (a kislányom ráhúzott 8 napot, úgyhogy indítani kellett) persze nagyon izgultam, és nem tudtam, mire számítsak, de jó kezekben voltam, és ez sokat segített. Sajnos későn állapították meg, hogy csak császárral lehet a világra segíteni a picit, úgyhogy vajúdtam fél napot (fél perces, nagyon kemény fájásokkal) mire beadták az epidurálást, de hidd el, ha azt megkapod, onnantól minden szép :D Abszolút semmit nem fogsz érezni utána.

Ha nagyon félsz, segíthet, ha benn van a párod. Elég, ha csak addig van benn, míg be nem indul a szülés, ha melletted van a nehéz részeknél, az segíthet jobb élménnyé tenni az egészet. Mellettem is benn volt a párom reggel 8-tól éjfélig, és minden fájdalom ellenére végig tudtuk nevetni, örülni az egészet, mert csak a picire gondoltunk, akiért igazán megéri.