Leírná valaki részletesen, hogy hogyan zajlik le egy szülés?

Tyű erre a kérdésedre regényeket fogsz kapni;)

Maga a szülés folyamata minden nőnél más és más.Ki hogyan éli meg.

A szülés előtt általában néhány napig jósló fájások vannak,felkészül a nő szervezete.A fájás az olyan,mit a menstruációs görcs,csak sokkal erősebb fájdalmasabb.Van aki a derekában érzi inkább van aki a hasában,méhében.A vajúdás alatt a hüvely kitágul a medencecsont szétnyílik és eltűnik a méhszáj.Az első szülésnél ez kb,10-12 órát jelent többedik szülésnél gyorsabb ez a folyamat.

Ha eltűnt a méhszáj akkor lényegében megszűnik a görcsös fájdalom a folyamat elérkezik a szüléshez.A kismama késztetést érez arra,hogy nyomjon.Szerencsésebb esetben néhány erőteljes nyomás után(székrekedéskor is ezt tapasztalod) kibújik a kisbaba.

Sok nő érzi amint a baba áthalad a szülőcsatornán feszétő kellemetlen érzés.Én személy szerint semmit sem éreztem azt sem,hogy megszületett a kisfiam.

Ezt a tested csinálja.

A nő ilyenkor teljesen magába fordul,szinte nem is tudja,mi történik a külvilágban.Tökéletes ösztönlénnyé alakul.Van aki akaratlanul is kikiabálja a fájdalmát vagy csak sír és persze vannak akik majdnem némán szülnek meg.Ez többnyire dícséretes,de inkább szülnek azért csendben a nők,mert félnek az orvos nővérek haragjától,mintsem azért,mert ők olyan erősek.Tiszt.a kivételnek.;)De a vége a lényeg amikor már kint van a babó.Kínkeserves egy nap az ár,de csodálatos élet a jutalom.

Nálam így zajlott:

Reggel 8-kor elfolyt a magzatvíz és beindultak a fájások.

3 órán keresztül nem volt olyan rossz, még poénkodtam is közben, de aztán erősödtek a fájások, és akkor már sem beszélni, sem mosolyogni nem volt kedvem a fájások között.

A fájások nekem erős mensi szerű fájdalomhoz hasonlítottak, közben a derekam is fájt, és közben szorítottam a kezemmel az ágyat. Párom velem volt, és ő masszírozta a derekam. Egyrészt ez jól esett, már amennyire lehetséges az ilyenkor, másrészt párom is fontosnak érezte akkor ott magát.

Egyszer sem ordítottam, és nem azért mert féltem a dokiktól, egyszerűen nem szoktam ordítani és akkor sem jött ki belőlem. Van, aki ordít, van aki nem, nem lehet általánosítani és a félelemre fogni.

Lassan tágultam sajnos, bár a fájások csak jöttek és jöttek és gyorsultak is. A doki rásegített a tágulásra, oxitocinnal, kézi tágítással, izomlazító injekcióval...végül 8 óra után megszületett a lányom.

A vajúdás nem volt jó, én nem élveztem egy percét sem, de a babáért tényleg megéri, még ha ez elcsépelt szöveg is. Mikor megszületik, akkor egy új világ tárul eléd, ami nagyon szép, nagyon különleges, teli aggódással és néha nehézségekkel, de leginkább telis-tele csodával.

Jöttek a fájások itthon, reggelig fájdogáltam, 4 percesekkel mentünk kórházba 7-kor.

Megvizsgáltak, tágítottak kicsit kézzel, mert nem akartam tágulni. Vajúdtam.

Fél 12-kor megint megvizsgáltak, még mindig semmit nem tágultam, burkot repesztettek, majd mentek ebédelni mondván, még órák kérdése, mire kitágulok.

1-kor hívtuk őket, hogy szerintem tolófájásaim vannak, nem bírom tartani, úgy érzem, tolnom kell. Megnéztek és teljesen kitágultam, kezdhettük a szülést.

Fél 2-ig nem lett meg a baba, elkezdett esni a szívhangja, de a feje már látszott. Akkor gátat vágtak, vákuumot raktak a baba fejére, és 14.07-kor megszületett.

Igen, fáradt voltam utána, de a baba volt az első, és amikor vele foglalkoztam, nem is gondoltam arra, hogy fáradt vagyok.

Bár egyszer-kétszer mikor aludt, és megmozdul, akkor nem kívántam mást, csak azt, hogy még egy picit, csak egy kicsikét aludjon még, hogy én is tudjak pihenni. :)

De ha felkel, akkor már pattantam is és figyeltem a kisasszony "kéréseit". :)

Hamar regenerálódtam. Persze idő kell, míg a test teljesen visszaáll, de nem vergődtem a padlón, hogy segítsen rajtam valaki. :)

Az anyukák csodalények.

Fáradt voltam, de olyan adrenalin gyűlt fel a fiam születése miatt, hogy köv. éjjel sem tudtam sokat aludni.

Gyors lett volna a felépülés, csak nem bírtam magammal, jöttem-mentem, és 1 hetet kórházban volt a fiam, oda is gyalogolni kellett a megállótól, így tovább repedt a gátsebem. Ha van gátseb, vigyázni kell, nem erőltetni magad.

Szia

Nálam mind három úgy zajlott, hogy csak a 3 perceseknél hittem el, hogy szülök.

A harmadiknál vásárolgattam egy hipermarketben, mert nem akartam felfogni, hogy nekem már fájásom van.

Nem voltak könnyűek, a legnehezebb a harmadik volt, 12 órát szenvedtem még a kórházban, de szülés után 2 órával már kutya bajom sem volt. Úgy mászkáltam, mint aki nem hozott világra egy 4 kilós gyermeket. :)

Kérd a szülésznőtől majd a gátvédelmet, nekem bevált.