Hogyan tetted túl magad lelkileg azon, hogy császármetszésed volt?

Szerintem inkább adj hálát, hogy megcsászároztak ilyen estben. Nekem is császárom volt, bár csak 1 órát vajúdtam, de semmilyen hiányérzetem sincs.

4 gyereket szültem 3 császármetszéssel, soha nem volt hiányérzetem, a császármetszés is szülés, hisz világra jön a kisbabád, és csak ez számít. Soha nem jelentett nekem lelki problémát, hogy a természetes úton való szülés kimaradt az életemből. Imádom a gyerekeimet, és ugyanúgy megszültem őket, mint más. Nem szabad az ilyen dolgokból problémát gyártani, lesz elég az életben.

szia! Bár nekem nem mondták meg miért volt végig faros (rövid köldökzsinór v más) én megbeszéltem magammal,h oka van h miért nem fordult le és miért lett császár.Amit vesztettem:kitolás után az eufóriaélmény h igen,mindketten megszenvedtünk érte (én hiszek benne h a babának is kell ez a sikerélmény,anyának+az anyává váláshoz jön jól).Apa nem lehetett bent.Amit nyertem:egy egészséges gyerek.És ez utóbbi mindennél többet ér.Ignorálom a szülés emlékét mint élményt és továbbléptem.Előtte is úgy tekintettem rá h bárhogy sikerül (kevés/sok fájdalom,rövid/hosszú vajúdás, rendes/császár),ez max 2nap az életemből,nem egy nagy dolog,de a baba legyen kint és legyen ép.A felgyógyulás,a heg nem érdekel.A dokim megnyugtatott h lehet még rendes szülésem,és azt tervezem,így is lesz a 2.nál.Ha mégsem így alakul,legalább nem lesz ismeretlen a dolog;) ne emészd magad,30óra vajúdással bőven bizonyítottál magadnak!

"anyává váláshoz jól jön"--a szülésnek semmi köze hozzá hogy milyen anya leszel...

anyává váláshoz:lebénítva fekszek,cibálják a hasamon a bőrt,majd felsír,megmutatják h na ő az,adhatok egy puszit és 14óra múlva kapom meg.Idegen volt.Szerettem volna 2óráig babusgatni,mellre tenni,ismerkedni a vonásaival,a férjemmel 3asban nézni őt 2órán át.Nekem ez kellett volna.Nem voltak olyan érzéseim mint amiket gondolok h szülő nők éreznek utána. Sőt,karantén alatt volt a kórház,3napig apukája sem látta,nem volt látogatóm egy sem,szobatársam sem,egyedül voltam vele,ez összekovácsolt minket,de azt a pár órás élményt szeretném a 2.al megélni ha lehet.Nyilván nem ezektől jó v rossz anya vki,de nekem hiányzik.De az élet megy tovább,ez az emlék meg csak megszépül valahogy,végülis így vagy úgy életet hordtunk ki és adtunk,hogy végül hol tört utat magának,teljesen mellékes:)

Bennem egy percig sem volt ilyen érzés, én annak örültem, hogy én is, meg a manócska is megúsztuk élve, és hogy egészséges. Mondjuk, a te eseted annyiban más, hogy míg engem azonnal megcsászároztak, mert alig dobogott a gyerek szíve (köldökzsinór a nyakán), te vajúdtál jó sokáig. Nekem a műtét után 15 perccel a mellemre rakták, hogy kezdjen szopizni, és én akkor, abban a pillanatban lettem anya. Próbáld inkább azt erősíteni magadban, hogy a produktum a lényeg, nem az, hogy hogyan jött a világra. Meg a gyerekre, mert annyi örömöt és boldogságot ad, ne vedd el magadtól ezt az élményt, mert a legszebb percekről maradsz le. Ezt csak azért írtam, mert én a bölcsőhaláltól féltem, volt, hogy napokig alig aludtam, őrködtem a gyerek ágya felett...ma már (2 éves) nem így csinálnám, s a szorongásom miatt egy csomó jó dologról lemaradtam, ami nem ismételhető meg. Egyébként nekem is van egy ilyen ismerősöm, ő még pszichológushoz is ment ezzel a problémájával, egy jó évig nem tudta magát túltenni rajta... de most várja a második babát :) Sok sikert!