Csak egy sima CTG-re indultál, de szülés lett belőle? Hogy történt? Miért?

Nekem az ismerősömmel történt hasonló, mint az elsővel, de annak a történetnek nem lett jó vége :/

Nst-re indult, még akkor mozgott a pici. Majd várakozva észrevette, hogy nem ficánkol sokáig. Beszólt, hogy nézzék meg, mert nincs rendben valami, de annyit mondtak neki, várjon türelemmel. Mire behívták nem volt szívhang. Sürgősségi császárral kivették az akkor már halott babát :( Rátekeredett a köldökzsinór. Ez volt 2.5 éve. Most ismét terhes, remélem másként jár!

A 39. héten voltam és aznap reggel már éreztem nagyon enyhe görcsöket, mondtam is viccesen a páromnak, hogy ne nagyon merüljön majd bele a melóba :)

Elvittem a nagyobbik fiamat az oviba, majd Fótról átvezettem a XI. kerületbe a szülésznőhöz CTG-re. Valami nem volt rendben, így beküldött a kórházba (Szent Imre), ahol ugyancsak észlelték az aritmiát. El kellett mennem a nődokimhoz is, aki azonnal beutalt az I. sz. Klinikára valami speciális ultrahangra.

Előtte még volt 2 szabad órám, így elugrottam a budaörsi Ikea-ba nézelődni és ebédelni. Éppen leültem a hentestokányom elé, amikor jött az első fájás és pont akkor hívott a párom is :) Megkajáltam, majd elindultam, de közben már 5-10 perces fájásaim voltak. Persze hatalmas dugó volt Budán és a Petőfi-hídon is, így eléggé be voltam már tojva, mire odaértem a Klinikára :)

Az ultrahangos doki is észlelte a fájásokat, így azonnal átküldött a szülészetre. És onnan már nem engedtek el, mivel már 2 ujjnyi volt a méhszáj. Ott könyörögtem nekik, hogy dehát a Szent Imrében van a fogadott dokim és a szülésznőm, de nem engedhettek el még mentővel sem... Még a kocsihoz sem engedtek ki a csomagjaimért!!!! Szörnyű volt, mert senkit sem ismertem ott, még a klinikán sem jártam soha és nagyon nem voltak kedvesek velem!

Végül attól nyugodtam meg, amikor azt mondták, hogy a baba náluk lesz a legjobb helyen majd és hogy az Imréből is áthozták volna, mert ott nincsenek megfelelő feltételek, ha valami gond lenne vele. Így aztán még külön örültem neki, hogy végül is így alakult.

Közben megérkezett a párom, behozta a cuccaimat és én végre a szülésre koncentrálhattam :)

Nehéz volt, mert a folyamatos nst (vagy ctg) ellenőrzés miatt feküdnöm kellett, de azt nem bírtam. Az aritmia miatt pedig semmilyen fájdalomcsillapítót sem mertem kérni, szóval nagyon hosszúnak tűnt az a 4 óra, amit a vajúdóban töltöttünk. Végül este 11-kor megszületett a kisebbik fiam is, akit rögtön elvittek, csak fél percre nézhettük meg. Még a köldökzsinórt sem engedték elvágni a páromnak, nemhogy szopizni... Másnap délben kaptam csak meg, de onnantól végig velem volt és 2 nap múlva haza is mehettünk.

Szerencsére semmi gond nem lett az aritmiából, valószínűleg csak nem érezte már jól magát odabent :)

Most már 2 éves és makkegészséges kisfiú :)

Reggel bementünk vizsgálatra és ctg-re.

A mai napig nem tudom biztosan, hogy megpiszkáltak-e (nem fájt), de ctg-zés közben elfolyt a víz, jöttek a fájások, már maradtunk szülni :) Délutánra meglett a baba.