Azt mondják, aki nem akarja vállalni a szüléssel járó fájdalmat, az nem rendes anya, nem rendes nő. Az EDA vagy a programozott császár csak a gyáváknak, az éretleneknek való. Szerintetek ez igaz?

18:57-es:

tökéletesen egyetértek veled, jó érzéssel olvastalak.

Válaszomban elfelejtettem kitérni arra, hogy a programozott császármetszést kitűnő megoldásnak tartom. Ma már fejlett technikái vannak, érzéstelenitésben vagy altatásban folyik - műtét tehát, amelynek kezdete, szakszerű menete és nagyszerű eredménye (egy gyermek világra jövetele) van. Ha már szülésről/születésről beszélünk, sokkal "humanizáltabbnak" tartom ezt a formát, mintsem az ún. "természeteset", amely számomra az animalitás maga. Valószínűleg a folyamat nyers és - ismétlem - animális voltához kapcsolódik az a (traumatizáló) jelenség is, hogy a szülést "levezető" orvosok (többnyire férfiak) gyakran képtelenek a szülő nővel emberként bánni és beszélni.

(a 17:67-es voltam)

Miért kell "állatias" dolognak beállítani, rossz értelemben persze? Miért kellene megtagadni az evolúciót? Ez van. Az más kérdés, hogy ebben a tekintetben is szarul vagyunk összerakva mi emberek.... Ne haragudj már, de több, mint 2000 szarvasmarha ellésénél voltam jelen és szükség esetén segédkeztem is, tisztában vagyok a folyamattal. Még egy állat esetében is, első ellésnél főleg, megadja a segítséget ha kell: tágító injekció, kíméletes tágítás, húzás. Már bocs, de nem kell a természetes dolgokat így különválasztani. A szülés/ellés természetes folyamat kell legyen és kell a segítség nyújtás, kinek így kinek úgy. Nekem is van olyan nem szakmabeli ismerősöm, aki megrökönyödik azon, hogy "párhuzamot" vonok bizonyos dolgokban, de később bevallja, hogy tanult belőle. Amilyen sztorikat hallok a szülésekről, sokszor elcsodálkozom, hogy a sokak szemében állatias elletésnél 1000x kíméletesebben és körültekintőbben jártunk el, pedig napi 8-10 ellésről beszélek, se uh, és a páciens el sem tudja mondani mi fáj. Mivel a párom is szakmabeli, jót röhögtünk (mások szörnyülködtek), amikor megkérdezték, bent akar-e lenni, ő pedig azt mondta, hátha segíteni kell :) Szóval, szerintem sokkal tájékozottabbnak kellene lenni a kismamáknak az élettani folyamatokkal.

18 hetes kismama

Kedves 9:53-as!

Tisztázni szeretném, hogy az "animálist" nem degradáló árnyalattal értem. Dehogy! Egyszerűen úgy látom, hogy ebben a folyamatban - kénytelen-kelletlen - visszaváltozunk azzá, ami vagyunk: biológiai lénnyé, közelivé az állatvilághoz. Miért? Talán azért, mert ha bármilyen egyéb - fájdalommal, másoknak való kiszolgáltatottsággal - nézünk szembe, fel sem merül, hogy ne kapjuk meg mindazt, amivel a fájdalomérzetünk enyhíthető, kiszolgáltatottságunk pedig arra a szintre redukálható, amely a beavatkozások lefolytatásához szorosan szükséges. Magyarán: az orvostudomány vívmányai segítenek bennünket, hogy - legalábbis valamennyire - még abban a helyzetben is megőrízhessük az önkontrollunkat, a racionalitás képességét és az emberi "státuszt".

A szülést nem ilyennek látom. Abszolut természetes és biológiai folyamat, de épp ebben a minőségében tesz egyenlőségjelet köztünk és az állatvilág között. Az esetek többségében mérhetetlenül erős fájdalommal jár, amely - elmaradt csillapítás esetén - elveszi a szülő nő önkontrollját, önrendelkezését, belátási- és reakcióképességét..emberi méltóságát. "Beszámíthatatlanná" teszi őt..mintegy "kiskorúvá"..ezáltal szinte animális lénnyé. (Még leírni is szörnyű, de a gyakorlat ez.) Innentől azután ne is csodálkozzunk, ha az - esetleg - nem kivételesen magas EQ-val bíró orvos és/vagy szülésznő így is viszonyul hozzá.

Ahogyan te is írtad: az ellő állat megkap minden szóba jöhető segítséget; többet is, mint ami a humán szülészetben mindennapi gyakorlat. Ennek én nem orvos-biológiai, hanem szemléletbeli indokait látom. Azt, nevezetesen, hogy a szülő nőnek "szenvednie kell" az új életért mert az, hallgatólagosan, a szexualitása "büntetése". Beszédesen szól erről az az otromba kegyetlenség, amellyel nem egy - sikoltozó, agyöngyötört - szülő anya találkozik a világ minden táján. Az, amikor odavetik: "akkor sikoltozott volna, amikor csinálta!" Csak erről beszélek.

Sziasztok!

Én pont egy programozott császáros anyuka vagyok.Igazából semmi egészségügyi oka nem volt annak,hogy császármetszésem legyen.egyszerűen így szerettem volna.(párommal együtt)százszor inkább azt a pár napot lábadoztam végig(ott volt a babám és nem érdekelt túlzottan,h fájdalommal járt,h fel kell állnom)mint egyszer azt a jó pár órát.a kicsimnek nem ártok vele,akkor meg miért ne?Ha egyszer nem szeretném átélni a szülés érzést és van rá megoldás,h ne kelljen,akkor miért ne éljek vele.én ugyanolyan jó anyának tartom ettől magam,mint bárki más,semmiben sem különbözöm tőlük.

valamiért a nők nagy százaléka úgy néz a programozott császárosokra,mintha valami bűnt követnénk el ezzel.

(ezt eddig a szemembe senki sem mondta)

engem személy szerint ez háborít fel,h valakik ezt gondolják azért,mert valaki nem akar szenvedni a szülési fájdalmaktól..de azt nem értem,hogy miért is?miért kell ezeket a nőket elítélni..

az,h nem rendes nő,nem anya,nem éretlen ..ez nem igaz.

az,h gyáva?..lehet ..én személy szerint az voltam,mert féltem a rám váró fájdalmaktól..de az,h ezért bárki is nem jó anyának tart,hát az felháborító...

Én akkor 50%-ban vagyok rendes nő/anya. Egy szülés EDA-val egy simán. Nem hiszem, hogy ezen múlna bármi is. Nem azért nem ítélem el az EDA-t mert én is éltem vele (bár hozzáteszem, nekem ez volt a kevésbé rossz választásom, a másik a császár lett volna).

Én azt gondolom, hogy a programozott császár és programozott császár között is óriási lehet a különbség. A félelemből választó prog. császárt még nagyjából megértem. Azért csak nagyjából, mert ki nem fél? De igen, aki fél az már egy orvosi indikáció lehet. Amit én maximálisan elítélek és nem tudok rá "mentséget" az az, amikor azért választja valaki a prog. császárt, mert éppen szabin lesz a dokija, vagy hogy az alakja ne változzon meg nagyon.