Szeretném, ha a gyerekeim itthon lennének, mikor elindulunk a kórházba vajúdáskor. Ez nagyon lelkis dolog?

mindegyik alkalommal éjjel mentem be

szal esélyem sem volt :-)

persze elköszöntem volna ha nappal történik de ezért nem ébresztetem fel a gyereket/gyerekeket hajnali 1kor

nem lelkis teljesen normális dolog

Az éjjel közepén is tudsz szólni, elbúcsúzni.

Egyébként akár nagy kívánság, akár nem, úgyis akkor jön majd a kicsi, amikor jönnie kell. Ez nem olyan, hogy "nagy kívánság, hogy eltedd a zoknijaidat, drágám?"

èn megèrtelek,ugyanilyen èrzèsekkel telt az utolso 2 honapom.nekem a nagy 8 a "kicsi"5 èves,nagyon bujos kisfiu.ezèrt is akartam hogy a kozelembe legyenek(ès azèrt meg egèsz hàborut kellett vivjak hogy ok legyenek akik eloszor làtjàk a kishugukat)szerintem egyàltalàn nem,ez is emberfuggo.

nekem sikerult mert itt volt a tesom aki babysittert jàtszott amig korhàzba voltam,meg amig vajudtam.a fèrjem bennt volt velem.sokkal nyugodtabb voltam tudvàn:tudjàk hol vagyok,ès hogy hol talàlnak.volt idom elmagyaràzni nekik ott a korhàzba hogy nèzd milyen bugyuta ruhàt kaptam stb..../szerencsèmre a jàtszotèr 5 percre vasn gyalog,a szulès konnyu volt igy hamar bemutathattam az uj csalàdtagot nekik. :))bocs hogy hosszu lett de igy 2 honappal a szulès utàn mèg èlènken èlnek bennem az emlèkek,az èrzèsek.

Én mindig megéreztem már az előtte lévő napon. Így tudatosan készültünk, hogy megyünk nemsokára. Mindig reggel indultunk be a kórházba. A harmadiknál hajnal 5-kor ébredtem egy furcsa pukkanásra... És mintha a gyerekek megérezték volna azonnal ott teremtek a hálószobában. Míg megérkeztek a nagyszülők, addig indult a reggeli procedúra. Hát mit mondjak én majd, hogy nem (nagyon nehezen tartottam vissza) zokogva köszöntem el tőlük, ők meg be voltak zsongva a nagyszülőktől, konkrétan letojtak. Aztán másnapra a középső belázasodott. Valami vírust összeszedett, így bejárási tilalmat rendeltem el. 4 napon keresztül nem láttam őket. Iszonyatos volt és ők is nagyon nehezen viselték. Mikor hazaértem kellett egy hét, hogy megértsék többet nem megyek el. Megnyugodtak és sosem voltak testvér féltékenyek.

Nekem a nagy 32 hónapos volt, a középső pedig 18 hónapos. De nálunk elvileg mind a kettő bölcsibe járt délelőtt. Csak ugye vasárnap mentem szülni, utána pedig a betegség miatt nem mentek bölcsibe.

Nem vagy lelkis,csak oda figyelsz arra,hogy a gyerekeket ne érje "meglepetés". Egy kisebb gyerkőc amúgy is érzékenyebb még,ha "hirtelen" nem találna otthon (pl reggel,ha felkel),nagyon megijedne. Ez normális!

Én bizonyos tekintetben mázlista voltam. A nagyom középsős volt,a kicsi 2 éves. Éjjel jött rám a szülhetnék,de kihúztuk reggelig,míg fel nem keltek- nem is volt addig gond. Amint felkeltek,azonnal 2 percesek lettek,majd 10 kétperces után jöttek a tolók... Hát,így sem volt jobb,a két "nagy" ijedten állt a bejárati ajtóban (egyedül voltam velük),míg engem a mentőbe besegítettek,s ott megszületett a harmadik gyerkőc. Szegényektől így sem tudtam elköszönni,de magam részről nem is bánom,legalább nem bőgtem, és a gyerekek is túlélték :-)

Boldog babavárást és egészséges kisbabát!! :-)

Üdv: 3 lányos,19hkm