Normális, hogy csalódott vagyok és rossz anyának érzem magam amiatt, hogy a kitolásnál sok segítségre volt szükségem?

egy jó nagy sirást szerintem egy anyuka sem úszhat meg.ez az állapot pár nap alatt elmúlik-remélhetőleg-és akkor már egy eufórikus állapotban leszel.

kitartás

Tudod van anya, aki hang nélkül, szisszenés nélkül, orvosokkal együttműködve kitolja a babáját, aztán a baba intézetbe, vagy rosszabb esetben egy kukában köt ki.

vagy összeverik a pici testét, nem adnak neki enni.

Na ő, rossz anya, sőt, nem is anya.

TE! Lehet hogy nem tudtak kitolni azt a babát megfelelően, de mindennap ott leszel neki, véded, őrzöd, táplálod, neveled, és tiszta szívedből szereted!! Ott leszel mellette amikor beteg, amikor sír, amikor fontos mérföldkőhöz ér az élete.

A jó anya, ezt jelenti!

A fájdalomküszöbe, főként a szülésterén, mindenkinek más, és minden szülés más, nincs miért szégyenkezned.

Nem kell csalódottnak lenned. :) Fel a fejjel. Nem csináltál semmit rosszul. Első baba, ismeretlen volt minden. Én egyébként a varrásnál jobban jajgattam, mint a szülésnél :D Én is eltoltam a kitolást, egyszer nem jól nyomtam, mikor már kb félig kinn volt a baba és annyira rossz helyen állt meg, hogy azt hittem szétfeszít. És csak nagysokára (legalábbis nekem úgy tűnt) jött a köv. fájás, amivel ki tudtam nyomni.

Semmi gond nincs veled. Babázz boldogan! :)

Soha nem értettem azokat, akik az alapján gondolják magukat rossz anyának, hogy hogyan szültek(császár,vacuum,hasbakönyöklés...) Ugye azt Te sem gondolod komolyan, hogy az, hogy milyen anya valaki, attól függ hogyan szül. Csak az lehet jó anya, akinek álomszülése volt?

16 órát vajúdtam, közel 2 óra volt a kitolás. Egy doki a lábam közt, egy meg az ágyon térdelt mellettem, és minden egyes tolófájásnál felülről nyomta. Eszembe se jutott, hogy emiatt rossz anya vagyok.

Szeresd a babádat, gondoskodj róla, és legyetek nagyon boldogok. Ez a legfontosabb. Nem az, hogyan született :)