Anyukák, akiknek oxigénhiánnyal született a babája, milyen tünetei voltak babaként, kisgyerekként?

Egyik barátnőmnek van ilyen már 3 éves gyerkőce. Nagyon visszahúzódó, kb 2 évesen kezdett el beszélni, korához képest kisebb a súlya (sovány kicsit), a finom mozdulatok nem annyira mennek neki. Kicsit akaratos.

DE szépen lassan utoléri a kortársait. A legtöbb fejlődést az elmúlt kb fél évben tapasztaltak.

Beszédhiba.

De azért mert halláskárosodott lett.

Mentálisan teljesen ép.

A hallásvizsgálaton nem jelzett a gép az az ultrahangos mikor babakorába vizsgálták,hogy nem stimmel valami.

A fiam enyhe oxigénhiánnyal született, akkor nem mondtak semmit, és semmilyen vizsgálat nem jelzett problémát. Én kezdtem gyanakodni hogy valami nem stimmel, először is a mozgásfejlődésben volt picit elmaradva, nem nagyon, szerencsére minden fázis megvolt, de kb két hónappal a nagykönyvihez képest. Értelmileg teljesen rendben volt, kommunikációs és szociális készségeit tekintve nem láttam problémát, kivéve, hogy rettentő erős hangereje volt, a hallását kivizsgáltattam ,az rendben volt, nem tudták megmondani az okát, és kérésre képes is volt halkítani stb, tehát szabályozni a hangerejét. De a spontán megnyilvánulásai mindig irtózatosan hangosak voltak. Aztán két hétig lábujjhegyezett a járástanuláskor, igaz, hogy elmúlt a dolog, de én mégis inkább konduktorhoz vittem, főleg, mert a mozgását is darabosnak láttam, lecsapta a talpár járás közben például és a megállás-irányváltás is bizonytalannak tűnt. Végülis legfőképp a magam megnyugtatása miatt vittem el. Ott, másfél évesen derült ki, hogy oxigénhiány áll ezek mögött a dolgok mögött, a torok-garatizomzata is ezért ennyire feszes, ettől ilyen hangos. Spec tornát javasolt, hogy elkerüljük az iskoláskori részképességzavarokat és oldjuk az izomfeszültségeket. Mostmár 3,5 éves a fiam, úgy tűnik, megússzuk a komolyabb komplikációkat (lekopogom), szerencsére eleve nem volt súlyos eset és nem bánom, hogy a megérzéseimre hallgattam és kivizsgáltattam, dacára annak, hogy a környezetemben mindenki hülyének nézett, mondván, hogy a "fiúk később érnek", meg "hogy nem baj ha hangos, majd rocker lesz".

Nem tudom, hogy a temperamentumára kihatott-e ez a komplikáció, lévén, hogy nem tudhatjuk, enélkül milyen személyiségű lenne.

A hangerőt leszámítva a beszédében nem nyilvánult meg semmi, a szellemi képességeivel nincs semmi gond . Egyes részterületeken még jócskán meg is haladja a kortársait. Szociális készségei is teljesen jók, és alapjában véve nagyon is jó természetű gyerek. Nem mondom, 1,5 és 2,5 éves kora között vért izzadtam vele, de beérett és most így 3,5 évesen teljesen kezelhető. Nem hisztis, pedig alapjáraton eléggé türelmetlen típus, mindent meg lehet vele beszélni.

Bölcsibe kerüléskor (nem egészen két évesen) voltak viselkedési problémái, de ezeket az akkori családi háttér megingása generálta, amint itthon rendeztük a sorainkat, nála is elmúlt az agresszió és azóta sincs terítéken ez a probléma különösebben. Persze van, hogy hajbakapnak a nővérével és van egy kis adok-kapok, vagy valaki pl piszkálja az oviban és egyszer szól ,hogy hagyj békén, másodszorra rákiabál, de ha ez nem használt, harmadszorra akkorát ad neki, hogy a fal fogja meg a másikat. A nővérének az a stratégiája ,hogy mindenért azonnal vonyít/ kiabált, mert tudja, hogy akkor az óvónő figyelme odafordul és így nem ő oldja meg a problémát, hanem majd a felnőtt. A fiam megoldja magának és hadd ne mondjam, melyik a hatásosabb az inzultáló féllel szemben...