Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Szülés » Hogyan lehet "felkészülni" a...

Hogyan lehet "felkészülni" a szülésre? Ki hogyan tette, teszi ezt meg?

Figyelt kérdés

36 hetes kismama vagyok. Már egyre közelebb és közelebb van a nagy nap. Őszintén megmondva rettenetesen félek, "parázok" az egésztől. Talán azért, mert ez egy út az ismeretlenben, aminek hamarosan a végéhez érek és nem tudom mi vár majd ott rám, ránk.

Sokat keresgéltem, olvasgattam az interneten, hogy még is milyen módon lehet felkészülni a szülésre. Persze tudom jól, hogy erre nem lehet felkészülni, hiszen nem tudhatom előre mi is fog történni azon a bizonyos napon..., de remélem és bízom abban, hogy viszonylag "simán" vesszük majd az akadályokat a picivel.

De azért még is kicsit megnyugtató az ha az ember valamennyire tudja mi is fog történni vele.

Ezért kérdezlek titeket, hogy nektek milyen volt, valamennyire felkészültetek-e vagy sem.

Persze bevallom őszintén a fájdalom az, ami a legjobban elrémiszt.

Néha úgy érzem, jobb lenne már túlesni ezen az egészen, néha pedig még arra bíztatom a picit is, hogy maradjon, várjunk az utolsó pillanatig is ha lehetséges.



2014. jan. 15. 12:55
 1/9 anonim ***** válasza:

Én mindennapos mozgással, málnalevél-teával és homeopátiával készültem, nagyon gyorsan regenerálódtam szülés után, hamar lett tejem is.


De így utólag azt mondom, legalább ilyen fontos a szülés UTÁNI időszakra is készülni. Hogyan érdemes szoptatni, fejni stb., én pl. egyáltalán nem kédezősködtem az otthoni első napokról, és eég rosszul tettem, mert kb. minden váratlanul ért, szinte sokkot kaptam.

2014. jan. 15. 13:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/9 anonim ***** válasza:

Sehogy. Sajnos.


Egészségügyis vagyok, plusz mindent újra átolvastam, amit erről tudni lehet. Pontosan tudtam,mi történik, de a lelki oldalára semmi nem készít fel. Sosem tapasztalt érzések jöttek elő belőlem. Nehéz szülésem volt, és a szülés utáni időszak sem sikerült jól, problémás szoptatás, depresszió, minden volt. Erre nem lehet történetekből vagy tankönyvekből felkészülni.


Fontos, hogy legyenek melletted olyanok, akik támogatnak, segítenek és nem ítélkeznek, amíg össze nem kapod magad, és hogy tudd, akárhogy is alakul, a felhők fölött süt a nap, csak ki kell várni, míg elmúlik!


Persze, kívánom, hogy semmit ne tapasztalj meg ebből, légy szerencsés, problémamentes, gyors szüléssel, és gördülékeny gyermekágyi tapasztalatokkal!

2014. jan. 15. 13:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/9 anonim ***** válasza:
elsővel egyetértek. Én a szülésre akartam felkészülni, azt hittem, az a cél. Sajnos az utána következő időszakra semmit nem készültem, sokkal jobban megviselt, mint a szülés.
2014. jan. 15. 13:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/9 anonim ***** válasza:

Én minden rosszra felkészültem, úgymint 16 óra vajúdás, komplikációk, rossz szobatársak, 1 évig nem alszok, stb., aztán nagyon kellemesen csalódtam.

Keptelenség elképzelni a szülést, gyerekágyas idószakot, mert mindenkinél más.

A fájdalom az tényleg nagyon rossz, de elmúlik, kibírható. Gondolj úgy az egészre, hogy egy nagy kaland, amiben rossz és jó dolgok vannak, de mindenképpen egy nagy élmény. Én abszolut elvárások nélkul indultam az egésznek, ahogy esik, úgy puffan, és ezért nagyobb csalódás nélkül éltem meg az egészet.

És legyél büszke magadra, mert kihordasz, és megszülsz egy kisbabát. Ez nagy dolog akkor is, ha ez csak egy kis része a gyerekvállalásnak.

A mikéntje lényegtelen, mert így vagy úgy, de életet adsz.

Szóval Náncsi nénitól elkezdve mindenki kibírta a szülést, neked is menni fog, és utána babázhatsz kedvedre.

2014. jan. 15. 14:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/9 anonim ***** válasza:

Én lélekben igyekeztem felkészülni a szülésre, sokat segített a Bába válaszol ide vonatkozó része.

Egyébként tényleg érdemes azon is gondolkodni, hogy mi lesz utána. :)

2014. jan. 15. 15:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/9 anonim ***** válasza:

Én is Az elsővel értek egyet, csomó mindent olvastam, elolvastam a szülésről, de igazából egyetlen dolog maradt meg belőlük, hogy fontos a helyes levegővétel, mert az sokat segít az erő beosztásában.

De szerintem is fontosabb lett volna az utána lévő időszakról olvasni, tájékozódni, mert arról semmit nem informálódtam, és ez hiányzott. Például azt hittem hogy a szoptatás a világ legegyszerűbb és legtermészetesebb dolga, de nem így volt :-)

Az elején nehéz volt, semmit nem tudtam róla, aztán szerencsére belejöttem és sikerült egy éves koráig szopizni :-)

Vagy amikor elkezdett csuklani, rohantam le vele a csecsemő osztályra, ott meg fel se kapták a fejüket rá :-)


Jó egészséget kívánok Nektek!!!

2014. jan. 15. 18:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/9 anonim ***** válasza:

Fontos, hogy legyen elég önbizalmad, mert ha rástresszelsz, sokkal jobban fog fájni.

Ajánlom figyelmedbe a Szülés ahol én irányítok c. könyvet!


Szerintem keress egy dúlát, aki ott lesz veled és mindenben segít!

2014. jan. 15. 19:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/9 Julie S ***** válasza:
Meg a terhessegem kozepe tajan elolvastam Ina May Gaskin konyvet a szoptatasrol, es ujra vegiglapoztam a szulesrol szolot (mert azt mar regebben olvastam). A szulesre csak annyira keszultem, hogy fogadtam dokit meg szulesznot es megbeszeltuk, hogy hogyan mennek majd a dolgok. A korhazi csomagot osszepakoltam, azt se tul koran. Ezen kivul ugy alltam hozza, hogy minden akkor es ugy tortenik, amikor es ahogy kell. A fajdalomtol nem feltem, mert tudtam, hogy nem kibirhatatlan. Es igy is volt. Nekem a terhesseg elejen a hanyos-emelygos idoszak sokkal rosszabb volt, mint a vegen a szules. Annak ugy ereztem sose lesz vege, a szules meg ahhoz kepest gyors volt es vegig "ura voltam a helyzetnek".
2014. jan. 15. 22:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/9 anonim ***** válasza:
A szülésre úgy készültem, hogy eldöntöttem magamban, hogy le pár nagyon rossz órám, de utána minden csodás lesz... :) Ehhez képest nagyon könnyű szülésem volt, császároztak, nem éreztem semmi fájdalmat. Utána a 3 kórházi napot is viszonylag könnyedén vettük, elszaladt. Viszont így utólag én is többet tájékozódhattam volna, hogy mi lesz otthon... szerencsére nekem anyukám és anyósom is felváltva jöttek, segítettek, a férjem is odatette magát, de még így is megviselt lelkileg. Olyan érzések dolgok voltak, amikre nem számítottam, pedig nagyon akartam ezt a babát. Most 3 hónapos a babám, és mostanra merem kijelenteni, hogy összeszedtem magam, megbarátkoztam az új életemmel, van egy tündéri kisfiam, és mellette vezetem a háztartást úgy mint előtte, még magamra is jut időm.
2014. jan. 16. 11:01
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!