Anyukák! Szerintetek magára a szülésre kell felkészülni, vagy inkább az utána kezdődő új életünkre?

Igaz! :)

egyikre sem. Jönnek majd a meglepik.

Élvezd inkább a jelenlegi állapotot, minden km. gyönyörű és körüludvarolják.

Pihenj sokat, előre is, mert aztán...de nem ijesztgetlek, csak annyi, hogy fárasztó lesz.

Ne izgulj, ez tényleg ÁLDOTT állapot!

Jó egészséget Nektek!

Szia!

Az azt követő időre :)

A szülésen hamar túl leszel, viszont utána fenekestül felfordul az életed (ezt jó értelemben monodom).

Egész más lesz a picúrral, nagon-nagyon jó. Viszont arra készülj fel,hogy az elején az alvás egy olyan luxus lesz, amire csak ritkán jut időd.

Aztán a legrosszabb, az oltásokra hordás, én nagyon sajnáltam amikor szúrták, az első oltásra a férjemmel együtt vittük, mert nem mertem egyedül :(

Hát, meg ha első baba, akkor az első láz lesz még durva, én éjjel 2kor hívtam anyukámat, hogy a gyerek lázas, most mit csináljak (persze tudtam , hogy kúpot kell adni, stb. de nagyo be tudtam parázni)

DE a legcsodálatosabb dolog egy nő életében, ANYÁNAK LENNI!!!!

Sok boldogságot!

17 hós kisláyn anyukája

Ezt olvasd el, aranyos, vicces, de igaz!!!! :)

Mielőtt Anya voltam,

>

> Soha nem botlottam meg játékokban vagy felejtettem el egy

> altatódal szavait. Nem aggódtam azon, hogy a növényeim

> vajon mérgezőek - e. Soha nem gondolkodtam védőoltásokon.

>

> Mielőtt Anya lettem, soha nem hánytak rám. Kakiltak rám.

> Ettek le. Pisiltek rám. Teljes kontrollom volt az elmém

> felett és a gondolataim felett. Egész éjjel aludtam.

>

> Mielőtt Anya lettem, soha nem fogtam le egy ordító

> gyereket, hogy az orvosok meg tudják vizsgálni. Vagy

> beadják az oltásokat. Soha nem néztem könnyes szemekbe és

> sírtam. Soha nem váltam tündöklően boldoggá egy egyszerű

> vigyor felett. Soha nem ültem késő éjszaka, hogy nézzek egy

> alvó babát.

>

> Mielőtt Anya lettem, soha nem tartottam egy alvó babát csak

> azért, mert nem akartam letenni.

>

> Soha nem éreztem, ahogy a szívem millió darabokra törik,

> mikor nem tudtam a fájdalmat megállítani.

>

> Soha nem tudtam, hogy valami annyira pici olyannyira

> befolyásolni tudja az életem. Soha nem tudtam, hogy valakit

> ennyire tudnék szeretni. Soha nem tudtam, hogy ennyire

> imádnék anyának lenni.

>

> Mielőtt Anya lettem, nem ismertem az érzést, milyen a

> szívemnek a testemen kívül járnia. Nem tudtam, mennyire

> különleges érzés lehet etetni egy éhes babát. Nem ismertem

> azt a kötődést anya és gyermeke között. Nem tudtam, hogy

> valami annyira pici annyira fontossá és boldoggá tudna

> tenni.

>

> Mielőtt Anya lettem, soha nem keltem fel az éjszaka közepén

> minden 10 percben, hogy megbizonyosodjam, minden rendben.

> Soha nem ismertem azt a melegséget, az örömöt, a

> szeretetet, a szívfájdalmat, a csodálkozást vagy a sikerét,

> milyen Anyának lenni. Nem tudtam, hogy képes vagyok annyi

> mindent érezni, mielőtt Anya lettem.

Nagyon okosan teszed, hogy az utána lévő dolgokra próbálsz ráhangolódni. Míg meg nem szültem, nem is tudtam elképzelni ezt az egészet....... nagyon jó, de nehéz is egyben. Felkészülni lehetetlen, de majd megy mint a karikacsapás, egy pár hét alatt belejössz.

A szüléstől ne félj! Úgy van ahogy írod, az csak egy fél nap, a kisbaba meg mindig veled lesz azután :)

Élvezd a terhességet! Gyönyörű időszak! Gratulálok a babához!

7,5 hónapos kislány anyukája

Jól gondolkodsz! Bár nagyon helyesen írták előttem, hogy egyikre sem lehet igazán felkészülni, de én azt mondom, hogy ahhoz képest, hogy a babázásra TÉNYLEG NEM LEHET semmiből készülni, a szülésre azért rá lehet hangolódni.

Én is így voltam a szüléssel, mint te: úgysem tudjuk igazán milyen lesz, minden nő átesik rajta, nem te vagy az első, nem az utolsó, és a baba így is úgy is ki fog jönni egyszer... :o)) Fejben tudsz rá készülni, meg ha esetleg jársz szülésfelkészítőre, jól jönnek a légzéstechnikák (alkalmazni már olyankor persze nem lehet, de már az is hasznos, ha próbálod.. így befelé figyelsz, és mégis terelődnek a gondolataid a fájdalomról.

A babázásra EGYÁLTALÁN NEM LEHET felkészülni. Én is, mivel a terhességem problémamentes volt, csak az első hetekkel, babás témákkal foglalkoztam, ez hogy lesz, az hogy lesz, felállítottuk az elveinket a párommal, stb... nagyon készültünk rá könyvekből, internetről, ismerősöktől stb.

Aztán mikor a füdésnél ketten fogtuk négy kézzel és üvöltött szegénykém, mikor nem aludt már 5 órája, és nem tudtuk miért, mikor sír a kiságyban, de ha kivesszük a karunkban is üvölt és szintén csak találgathatsz, hogy miért, és hiába kérdezel meg másokat, hiába hívod a védőnőt, a doktornőt, mindenki csak ugyanazt mondja, amit te is tudsz már, és találgattál már, és csak várod, hogy mondjon valaki valami tutit, és ne olyat amit már 1000-szer hallottál..... És semmi. Csak saját magadra és a gyerkőcre támaszkodhatsz és a megérzéseidre!

A párommal mai napig úgy érezzük, hogy felesleges a sok könyv, a sok jótanács amit a szülők zúdítanak meg más tapasztalt anyukák... csak mi tudjuk, hogy viselkedik a babánk, mi a jó neki és mi nem. De ez az, hogy még mi sem tudjuk sokszor.... :o))

Na, nem elrettenteni akarlak, mert csodálatos, hogy itt van nekünk ez a kis bőgőmasina, és tényleg igaz az, hogy NAPRÓL NAPRA EGYRE JOBB LESZ. Mostmár 4 hós, és visszagondolva nem is volt olyan bőgős :o)) Persze az első 2 hónapban nagyon szenvedtünk az üvöltéstől.... és attól, hogy ezt senki nem mondta nekünk, hogy lesz ilyen.

Mert persze ki dicsekszik azzal, ha üvölt a babája... senki. Pár hónap elteltével pedig, ahogy mi is, máshogy emlkszik vissaz az ember...

Na ez nem azt jelenti, hogy nektek is üvöltős babátok lesz, lehet, hogy nem lesz hasfájós, egy kisangyal... de mivel pici baba, sokat fog bőgőzni.

És akkor még hol van a fogzás, hol van a szeparációs korszak, a bölcsis korszak, a kamaszkor és még sorolhatnám... ezekre nem lehet felkészülni sehogyan sem.

Bocsi, hogy hosszú lettem, de ilyen is van. Emellett persze hogy CSODÁLATOS ÚJ ÉLET LESZ, de rengeteg lemondással jár (első: alvás, második: pihenés amikor akarsz, stb.)