Van itt olyan aki kifejezetten azért nem akart gyereket, mert rettegett a szüléstől, és a fájdalomtól, de ez régebben volt, és azóta már van gyereke?

Rám ez teljesen igaz :) Rettegtem a szüléstől, mert fájdalmas stb. szóval ami körül lengi a terhességet az mind ilyesztő volt nekem.

Azóta már szültem :) És igen nagyon nagyon és annál is jobban fáj a szülés, de ki lehet bírni, ha valaki belehal az nem a fájdalomba. Belehalni meg manapság sajnos sokmindenbe halnak bele emberek amibe nem kéne, pl mandulaműtét... hány ilyen riport volt régebben a tv-be.

Én azt mondom amíg ennyire féltem nem is voltam kész a gyerekvállalásra, persze nem tudtam elképzelni az életem gyerek nélkül, de nem voltam érett.

Szeritnem ha ennyire félsz te sem vagy kész rá. Amúgy hidd el nem ezek lesznek a gondok :) én már tudom. Sok mindentől féltem, de aztán teljesen más dolgok voltak a terhességem alatt amikre nem is számítottam. A szülésem rettentő gyors volt!!!!! Tényleg! De nyilván fájt, de legalább már mindjárt a legdurvább fájásokkal kezdtem :) előtte nem éreztem semmit, csak elfolyott a magzatvíz.

Szóval ott a szülőágyon, sokkal fájdalamasabb volt a vajúdás, mint valaha elképzeltem, de a kitolás annál is rosszabb volt. De mint írtam ki lehet bírni!!!!!

Szóval hidd el a terhesség, szülés, gyereknevelés, gyerekvállalásban nem a szülés a központi kérdés :)

en meg a terhessegtol is feltem.mert felek a hanyastol..feltem h vegighanyom az elso 3honapot.na a szulesrol ne is beszeljunk.

aztan pont egy eve teherbe estem.minden reggelem rettegesben telt.pluszban hozzajott h most mar a baba miatt is aggodtam.en amennyire lehetett felkeszultem.legalabb tiz konyvet elolvastam a szulesrol,bujtam a netet.megneztem az osszes letezo videot.csaszar,sima szules..mindent.lehet ez nem jode tudni akartam mi var rank.volt fogadott orvosom,szulesznom es dulam is.plusz a parom.mindenki tudta mennyireparazok ezert ugy alltak hozzam.batoritottak stb.es egyik este eljott az ido.valahogy felporogtek az esemenyek.itthon vajudtam 9otat bementunk ott volt meg 3ora .burokrepesztes es kitolas.na a kitolas az nekem is borzalmas volt.mintha leszakadna az egesz alfelem.a vajudas se volt egy àlom.es a mai napig n hiszem el h megcsinaltam mindenfele fajdalomcsillapito nelkul.(ja mert azzal vigasztaltam magam h majd kerek edat)ma mar negy honapos es neha komolyan visszavagyom a szuloszobaba h ujra atelhessem.:-)(na azert par evnek el kell telni h vissza is menjek)

Mindig akartam gyereket de azt mondtam,hogy én biztos nem szülök! És igen a fájdalom meg leginkább a vérvételek/injekciók miatt. Rettegek a tűtől. Képes vagyok elájulni a látványától. Azt gondolom nincs nagy fájdalomtűrő képességem.

Aztán 22 évesen rám jött /persze komoly kapcsolatban/ ,hogy milyen jó lenne egy baba! És be is vállaltam. :)

Végig a terhesség alatt féltem a szüléstől. Mikor elfolyt a magzatvíz még a fenekem is reszketett úgy mentem be a kórházba.

De nagyon szerencsésnek mondhatom magam. Első baba, magzatvíz elfolyástól 4 óra múlva már a kezemben volt. Persze fájt a szülés meg nekem a varrás is de nem volt vészes így visszagondolva. Akkor persze úgy gondoltam,hogy nem fog kiférni az a baba meg nem bírok ki még egy tűszúrást de utólag komolyan úgy gondolom szerencsés vagyok. :)

Lehet nyálasan hangzik, de:

Nehéz szülésem volt, nem bújt ki a baba fél nap után sem, végül megcsászároztak (ettől még jobban féltem mint a sima szüléstől). Nem volt jó, na.

De már egyáltalán nem érdekel! 4 éves a lányom, és hihetetlen érzéseket váltott ki belőlem, hihetetlen felelősség, hihetetlen boldogság és szépség.

A szüléstörténetem ebben az egészben egy kis semmi pötty.

Nem azt mondom, hogy érdektelen lenne a szülés, és nem hagy emlékeket maga után, de már pont nem ez számít. Hanem az számít, hogy ott van neked egy szuper kis emberke. Tényleg csudi jó!