Milyen érzés mikor megszületik a második babátok? Ugyan ugy szereted mindkettőt? Vagy érezni fogok külömbséget?

Kórház:

Én szombattól csütörtökig voltam bent. Hétfőn szültem, nagylányunk (2,5 volt akkor) kedden volt bent nálam és akkor tv-n meg is nézhette az öcsikéjét. A váróban minden néninek mutogatta, hogy ott az ő kistesója :D

Nekem az a 2 nap volt kemény, amennyivel előbb befektettek...nagyon hiányzott a csajszi, de beszéltünk telefonon minden nap. Szülés után viszont én már alpból úgy álltam hozzá, hogy a lányunknak volt 2,5 éve amíg csak az övé voltam, a fiunknak meg csak az a 3-4 nap lesz amíg a kórházban vagyunk

Szeretés:

Én is tartottam ettől. Szeretni lehet annyira, mint az elsőt, de arra készülj fel, hogy nem fogsz tudni annyit foglalkozni egyikkel se, mint amennyit szeretnél. Az első 2 hónap kemény volt...a kicsi hasfájós volt, napokon át sírt, azt se tudtuk néha miért. Közben a nagy néha elvonult egyedül játszani, amit előtte nem igazán tett meg. Olyan napunk is volt, amikor úgy éreztem, hogy 2 mondatot nem váltottam vele egész nap, pedig még nem ovis, szóval itthon van. Nagyon kemény...mintha mindegyiküknek csak egy 60%os anyukája lenne. Persze néha a kicsi miatt van lelkiismeret furdalásom, hogy amint elaludt raktam is be a szobájába, míg a nagy egy csomószor aludt a mellkasomon. A jó hír, hogy most 3 hónapos és kezdjük utolérni magunkat. Már majdnem a lakás se szalad :D

VISZONT:

Én úgy láttam, hogy ez csak nekem rossz, nekik nem. Imádom nézni amikor a nagy első dolga az, hogy megpuszilgassa az öccsét, ha mindketten ébren vannak már. Bohóckodik neki, hogy mosolyogjon és úgy örül amikor a kicsi megfogja a kezét. Összességében ez is csak egy olyan helyzet amihez hozzá kell szokni, végülis egy gyerekkel se ment minden egyből flottúl :D

mintha csak magamat hallanám:)én is féltem, mert már a terhesség alatt sem éreztem ugyan azt, nem is volt rá annyi időm. pedig tervezett volt. aztán megszületett és szerelem volt első látásra. a kórházi napok nekem nagyon durvák voltak, de nincs mit tenni. viszont az idősebb gyereket nem viselte meg, csak engem.

az a legrosszabb része, hogy tényleg nem tudsz egyikenk sem olyan teljes értékű anyja lenni, mint mikor csak 1 volt. valamelyik mindig el lesz picit hanyagolva eleinte. de aztán egyre könnyebb, 1 év múlva már nagyon jó!!!én bevallom, hogy nem mindig ugyan úgy szeretem őket. néha egyiket egy picit jobban, aztán másnap a másikat. lehet érte lepontozni

A kicsit egyből megszerettem, mert olyan kis pici volt, aranyos, szeretnivaló!

Én is féltem ettől, aztán a kórházban annyira nem is hiányzott a nagy, mert a picivel voltam elfoglalva, meg magammal, meg a szobatársakkal beszélgettünk. Mindennap bejött a nagy az apjával, elmesélték mi volt otthon, hol voltak, mit csináltak ....

Fel sem vette hogy én kórházban vagyok, az Apja lefoglalta, meg az apja dolgozik, jó volt nekik non stop kettesben annyit lenni!

A nagy ahogy nem láttam olyan sokat, mikor hazamentünk, nagyon nagy volt a kicsikez képest!

Anyu mire haza értünk a kórházból eljött egy hétre, majd húgom hogy segítsenek, a Naggyal foglalkoztak, majd elvitték 1-1 hétre. Nagyon jó érezte magát, s így nem érezte hogy el lenne hanyagolva.

Addig mi is össze csiszolodtunk a babával.

Nem emlékeztem hogy ennyire nehéz egy picivel, az éjszakai kelések, ringatáyok, etetések! Kemény, elszoktam tőle!

Megmondom őszintén, sokszor a kicsit jobban szerettem, mert ő nem tehetett Arról hogy sír, míg a nagy sokszor felhúzott a szófogsdatlansággal, hisztikkel!

Az elején nehéz volt, hogy a naggyal nem tudtam foglalkozni annyit amennyit szeretett volna, mindig azt hallotta mindjárt, várj, majd ha elalszik, majd ha megetettem, majd ha elringattam...

Játszótéren sem tudtam neki segíteni....

Látom nem vagyok egyedül. Nekem a lányom 2 évet töltötte amikor jött a kishuga! Minden bajom volt a kórházban, a nagylány meg tök szuper napokat töltött a mamival!

már 4 hónapos a pici, nincs velük gond, imádják egymást!

Imádom mindkettőt, de másért! a nagyot azért mert piszok ügyes, amikor akarja :D (szándékos hangoskodáskor nincs dícséret)

A picit meg azért szeretem, mert hát pici!

Sajnos a tobbedik terhesség ilyen. Már nem is tud magára úgy vigyázni az ember.

Elsőnél szamoltam a következő vizsgalatig hátra lévő időt, második terhessegnel volt hogy elfelejtettem elmenni (beteg volt a nagy)

Eleinte sokkal több figyelmet kap a pici, mig tart a hasfajos és igény szerinti etetes korszaka