Ti kinek hinnétek? Férfi nőgyógyásznak vagy a háromgyerekes anyának?

Hát, szerintem egy férfi bizonyára érthet a szülés folyamatához, de hogy fogalma sincs, milyen érzés, abban biztos vagyok.

De nőként is különbözően éljük meg a fájdalmakat, van, akit egyik, mást másik típusú fájdalom visel meg jobban. Meg eleve nehéz objektíven összehasonlítani két ember nyilván szubjektív fájdalmát. Szóval kb. annyi okosságot tudok erre mondani, hogy pár héten belül megtudod, hogy neked melyik rosszabb.

Én a szülési fájdalmat jobban viseltem, mint bármilyen más fájdalmat, mert ott azért van egy cél, amire lehet koncentrálni. Pedig annyira szerintem még életemben nem fájt semmi, mint a vajúdás vége. Meg voltak szünetek, akkor azért fel lehetett lélegezni. A varrást sokkal rosszabbul éltem meg, sőt, arra sokkal jobban emlékszem is, pedig objektíven mérve biztos nem fájt annyira, mint a szülés.

még nem szültem,de van epekövem.

háromszor görcsöltem be,1hónap alatt. a legutolsónál 13órát fájt egyre,és egyre intenzívebben egy pillanat szünet nélkül..

szerintem ilyesmi lehet a szülési fájdalom,az annyival könyebb,hogy tudom meddig tart,és vannak közte szünetek

36hkm

Azt mondják, a szülési fájdalom kb. olyan mértékű, mint egy vesegörcs.

Anyának volt mindkettőben része és ő is ezt mondja.

Amúgy a szülés érzete is relatív, én pl. összesen 5 óra alatt letudtam a vajúdást és ebből kb. az utolsó 1-2 óra volt nagyon rossz, de az se volt kibírhatatlan, kb. 8-9 a 10-es skálán, de inkább 8.

Nekem a burokrepesztéstől fájt igazán, fél óra alatt lett meg a baba. Hát, nem szülök egyelőre újra...

Volt az a fájdalom is, amit éreztél. Feküdtem, mint egy darab fa és sehogyan sem enyült. Azt hittem, h szülök (korababára készültünk az előzmények miatt). Tényleg nagyon kellemetlen és ijesztő, de nálam meg sem közelítette az igazi fájásokat.

Leginkább???

Egyiknek sem.

A férfinek fogalma sincs, hisz nem érzi, de általánossságban sok fájdalmat latott már, lehet objektív, kivülálló véleménye, hogy ki hoygan élte meg egyik, és másik fajdalmat..

A sógornőd pedig csak a saját fájdalom tűrését osztotta meg veled..

Amikor a vesegörcsöt hasonlítják a szüléshez,akkor mindig reménykedek, mert szeintem az nagyon rossz, de kisit sem elviselhetetlen, NEKEM , sajnos volt már nem is egyszer. ( szülés még odébb van)

Ne agyalj ezen, egy hőnapon belül veled lesz a babátok,makkor kiderül minden.

Nekem fájt, nem maradt jó élmény, de amúgy szépen elhalványodott már az emlékem, és épp a második szülésemre készülök, tehát jó is a női agy, mert felejt. :)

A lényeg, hogy ezt mindenki másképp éli meg, tehát előre sem egy doki, sem egy már szült ő nem fogja tudni megmondani, hogy te hogy éled át majd.

Amúgy elájulni nem fogsz, mert tulajdonképpen kikapcsol az agyad, és a fájdalmat próbálod hárítani, szerintem ez egy belső ösztön a nőknél, mert a gyerekért képes vagy bármire. Bent meg nem maradhat a baba, úgyhogy akár fáj, akár nem, valahogy ki kell bújnia...