Félek a szüléstől! Mennyire fájdalmas egy csonttöréshez, egyéb súlyos sérüléshez képest? A fájdalomcsillapítók hasznosak?

Rettenetes volt.

Életemben nem fájt ennyire semmi.

Másfél napig tartott.

Nem kaptam érzéstelenítést, pedig kértem.

Nem, nem volt rendben, császár lett a vége.

Nem kiabáltam, koncentráltam.

Orvos nem szólt rám, rám se nézett, pedig fogadott volt.

Azt javaslom, tanulj meg meditálni, és keress természetesség párti szülésznőt, aki hagy mozogni, nem csak feküdni.

Mindenki màshogy éli meg. Nekünk szerencsénk volt, nagyon hamar meglett (2.5 óra az első fàjàstól), de mem àllìtanàm,hogy nem fàjt. Durva fájàsoknàl inkàbb nem vettem levegőt, szóval sokszor elszédültem, ez nem volt épp hasznos. Szóval érdemes figyelni a légzesre. És csinàlni, amit az orvos és szülésznő mond. Egyébként nem kiabàltam, de basszusoztam rendesen némelyik fàjàsnàl, és sokszor megkérdeztem, hogy àllunk, mikor lesz màr vége. Fàjdalomcsillapìtót nem kaptam, nem is akartam, nem éreztem szükségesnek, és fàjàserősìtést sem. Minden rendben ment. Semmi komplikàció vagy ràsegìtés nem volt, egy méhszàjlazìtót kaptam kitolàs előtt rövid idővel, és a vàgàst nem úsztam meg. Annyira gyorsan jött a baba,(2 tolóból 2 nyomàssal) esélyem nem lett volna megúszni a repedést vàgàs nélkül.

Szóval én azóta is jobban félek a foghúzàstól.

Első szülésemnél reggel kezdődtek a még teljesen tűrhető fájások, 4-5 óra volt csak durvább. Nem kértem fájdalomcsillapítót, én jobban féltem a gerincbe adott szuritól, mint a fájdalomtól, de számomra teljesen elviselhető volt. Kérdeztem a szülésznőt, hogy szabad-e kiabálni, azt mondta, szabadni szabad, csak nem ajánlja a gyerek érdekében, mert ha rendesen lélegzem, jobb lesz az ő oxigénellátása is. A kismamatornán tanult légzésgyakorlatok nagyon-nagyon hasznosak voltak! Minden rendben volt.

Első szülésemnél csak feküdhettem az egész vajúdás alatt, a másik kettőnél sokkal szabadabban mozoghattam, úgy sokkal jobb volt. Csonttörésem még nem volt, úgyhogy ahhoz nem tudom hasonlítani, de számomra teljesen elviselhető volt mindhárom szülés fájdalomcsillapítás nélkül is, igaz, hamar zajlottak. Kb. fél óra volt nehéz, közvetlenül a kitolási szakasz előtt.

Terhes vagy már vagy tervezitek a babát?

Örültem hogy gyorsan zajlott, szerencsére már nagyon durva fájásokkal kezdődött a fájás így hamar itt volt a vége :)

Iszonyatosan fájt, ilyen fájdalmat soha nem éreztem ami ilyen intenzív lett volna. Igazából menstruációs görcs, de annál 1000-szer durvább, pedig fiatal tiniként iszonyatosan görcsölt a hasam, sokszor haza kellett jönnöm a suliból, annyira fájt, de a vajúdás még fájdalmasabb, de ahoz hasonlít leginkább. A kitolás még ennél is fájdalmasabb volt, iszonyatos volt mikor nyomni kellett és minél jobban nyomtam mert erősen kell nyomni annál inkább borzaszóbb. Nekem a kitolás volt a legfájdalmasabb.

Kaptam oxitocint, de érzéstelenítőt nem. De szerintem az érzéstelenítő sem hat végig és a kitolásnál sincs már, szóval az amúgy is fáj.

Hamar túl lettem a vajúdáson talán 2-3 óra volt, a kitolás elhúzódott, de gyorsan szültem.

Kisebb komplikáció volt, de semmi veszélyes dolog.

Nem kiabálhattam, mert a levegőt bent kell tartani ahogy nyomsz, de nehéz megállni hogy ne szólalj meg.

Persze rám szólt, mert úgy nem elég hatékony a nyomás. De normális volt, nem üvöltözött.

Nagyon nagyon fájdalmas, én mozogni sem tudtam a legdurvább fájások alatt, szó szerint csak feküdtem és próbáltam valahogy túlélni.

Amúgy hidd el a szülés semmi ahoz képes mekkora feladat és milyen felelősség egy gyerek, tehát ne a szüléstől félj. Hidd el jön majd utána más probléma pl szoptatás.

Ha szeretnél babát hajrá, hidd el te is túléled, és sokan vállalnak második babát is.

Ha annyira félsz akkor vagy vártok még vagy elfogadod, hogy vár rád egy ismeretlen fájdalom. Én írtam az erős menstruációhoz hasonlít a legjobban, csak fájdalmasabb. Amúgy én is félek a fogászaton és hiába szültem a fogászati félelem megmaradt :)

Nyugi a doki, szülésznő mindenki tudja mennyire fáj, nem várják el hogy ott vigyázban állj, majd mondanak pár dolgot ami jó amúgy pl légzéstechnika sokat számít, nekem nagyon bejött így könnyebb volt túlélni a fájást.

Fogd fel úgy hogy ha gyereketek lesz akkor ezen túl kell esni. Ha annyira rettegsz akkor nem állsz még készen. Én is rettegtem a szüléstől, de amikor eljött az hogy akkor élesben csináljuk már nem a szüléstől féltem, meg terhesen sem arra gondoltam, teljesen el voltam foglalva az aktuális vizsgálatokkal, eredményekkel, mit vegyünk stb.

Én is féltem szülés előtt, hogy vajon mekkora lesz a fájdalom, de mire oda kerültem, már marhára nem érdekelt, csak az járt a fejemben, hogy már nemsokára meglesz a kislányom.

Este 11-től jöttek a fájások, szép egyenletesen, de teljesen kibirhatóan. 4-kor értünk be a kórházba, majdnem 6 óra volt mire a szülőszobára kerültem (addig vizsgált az ügyeletes adatok fevétele stb.). Egészen fél 7-ig totálisan elviselhető volt az egész, addig amig az oxit be nem kötötték. Onnantól durvább lett minden, de szerencsére fél 9-re meg is lett a babám, hipp-hopp kinyomta.

Bevallom, hogy nekem a méhlepény kinyomása (az orvos próbálta kinyomni belőlem, kb 50 percig) és az utána lévő varrás horror volt, na ott aztán nem birtam ki, és kiabáltam is. Brutálisan fájt, sajna. Ha kijött volna a lepényem normálisan, akkor ezekkel sem lett volna gond szerintem.