Milyen volt a második szülésed?

Jobban készültem rá lelkileg. Fele annyi idő volt, mint az első, így "csak" 16 óra az első fájásoktól számítva.

Azt, hogy mikor indult be, biztosabban tudtam, mint elsőre. Elsőre fél napig nem voltam biztos benne, most 1-2 óra alatt tudtam, hogy ez Az. Teljesen más volt, mint az első, jobban fájt, de jobban is viseltem mindent, mint elsőre.

40 perc volt az első fájástól a lepény megszületéséig

Igaz 14 hónap van a 2 gyerkőc között, valószínűleg ezért.

Tágulásos vérzéssel indult, ezzel is mentem be, de már nem engedtek haza, 2 ujjnyira nyitva voltam...

Egészen más, minden tekintetben. Na persze a végeredmény mindkét esetben tökéletes lett, és onnantól kezdve, hogy a babát a kezembe adták, nem volt különbség, de az ehhez vezető út merőben más volt, és a második szülésemre azt kell mondjam, hogy egy lehetőség volt arra, hogy pozitívumként éljem meg az eseményeket.

Na nézzük:

Az első fájásokkal indult, korán reggel.

A másodiknál elfolyt a magzatív késő este.

Az elsőnél a kórházban a vizsgálatok után felfektettek a szülőágyra, és onnantól végig feküdnöm kellett.

A másodiknál sétálhattam, zuhanyozhattam (háromszor is voltam), amíg fel nem erősödtek annyira a fájások, hogy már ez nem volt kivitelezhető.

Az elsőnél nem igazán tudtam elkülöníteni a vajúdást a tényleges szüléstől, teljesen összefolyt az egész, fájt folyamatosan.

A másodiknál maga a kitolás jól elkülöníthető volt, és nagyjából húsz perc volt, amíg nyomnom kellett.

Az elsőnél volt gátmetszés, ami amúgy nem fájt, de utána a helyével sokáig szenvedtem.

A másodiknál nem volt gátmetszés, így egy hangyányit jobban fájt az, amikor a baba feje kibújt, viszont utána mintha nem is szültem volna, olyan fitt voltam.

Az első babám belegabalyodott a köldökzsinórba, nem ékelődött be rendesen a feje, ezért elég sokáig tartott, mire ki tudott bújni, felmerült, hogy császároznak, de végül nem kellett, viszont így nagyon hosszúra nyúlt a legfájdalmasabb része.

A második simán megtalálta a kivezető utat, bár a zsinór neki is a nyakán volt (nem tudom miért, az én gyerekeim úgy látszik, előszeretettel találják meg a nyakacskájukkal), fel sem merült, hogy ne tudnám simán megszülni.

Összességében a második szülésem sokkal lazább menet volt, nem mintha az nem fájt volna, de akkor is, sokkal jobb élmény volt, nem éreztem magam passzív félnek.