Mi a tapasztalatotok az apás szülésről?

Mindketten szerettük volna, ha bent van, így a vajúdás elejétől velem volt. Természetes szülésnek indult, majd a kitolásnál probléma adódott és elvittek császározni, ahova már nem jöhetett be, csak az ablakból nézhette az eseményeket, majd a baba fürdetésénél és öltöztetésénél már ott lehetett. Bár konkrét segítséget nem nagyon tudott nyújtani (szőlőcukrot és vizet adott, ha kértem), de a jelenléte megnyugtató volt és együtt élhettük át a közös gyermekünk érkezését.

Igen, másként viszonyult hozzám szülés után, mégpedig rettenetesen büszke volt rám. Rossz irányba nem változtak a dolgok közöttünk.

Mindkét szülésnél bent volt, be szeretett volna jönni. Minden érdekelte, sajnálja hogy nem vághatta el a köldökzsinórt és szíve szerint még a placentát is megtapogatta volna -.- Számára érdekes volt az egész.

Ugyanúgy viszonyult hozzám mint előtte.

Nagyon rossz lett volna ha nem lett volna bent, annyira kiszolgáltatott helyzetben van olyankor az ember hogy kell egy ismerős arc-

A màsodik szülés utàn mikor még engem varrogatott az orvos a nővér a páromnak adta oda a babát, na az egészből ez az a rész amit biztosan sosem felejtek el!

Én egyébként lenézem azokat a férfiakat akik nem akarnak bemenni! Jobb, ha látja hogy azt a gyereket nem masnival átkötve adják át hanem kemènyen meg kell szenvedni érte! Ha meg azzal jön hogy ő nem bírja a vért hát istenem! Üljön háttal! (Én aktív résztvevőként egy csepp vért sem láttam...)

Elég szarkasztikus vagyok, én ugyan nem, de az orvosom és a szülésznő jókat nevettek a beszólásaimon... (legalàbb nekik jókedvük volt :S)

Az első pillanattól ragaszkodott hozzá, hogy bent lehessen, aminek nagyon örültem. Közösen "csináltuk" meg a gyereket, közösen is vártuk a kibújását. Nem egy kényes gyomrú az uram (hivatását tekintve pláne), szóval egyáltalán nem rémítette meg semmi.

Mindig elgondolkodom, hogy ha mondjuk a beteg férjét kellene ápolnia valakinek, akkor a közelébe sem menne, mert pl. fújj de kiábrándító a hányását takarítani vagy a vért látni?

Végig támogatott a vajúdás alatt. A kitolásnál tartotta a felsőtestem, hatalmas segítség volt, úgy ez, mint az ottléte végig.Nem volt horrorszülésem, vicces sztorim sincs. Nélküle nagyon rossz lett volna.

És a legfontosabb: láttam az arcát, mikor meglátta a lányát.....na, az....leírhatatlan volt.

Az en ferjem sosem birta a vert.. es ket eselyes volt hogy bejone

Vegul bejott es maximalisan tamogatott eros volt es mindent kibirt velem egyutt. Jobbat nem is kivanhattam volna. Azota a szex is kivalo maradt. Es mindig buszken beszel a szulesrol. Ja es potyogtak a konnyei mikor elvagtak a koldokzsinort. Nagyon boldog volt.

Az az ember aki tenyleg rosszul volt mindig mindentol.

Imadom ezert is :)