A császár nem szülés?

Nyugodtan lehet lepontozni, az ostobàktól nem is vàrok màst.

A csàszàr nekem sem jelent szülést, a szó legszorosabb értelmében, hiszen az egy hasi műtét.

Ettől függetlenül a baba megszületik és a nőből anya lesz. És biztos vagyok benne,hogy jobban megviseli a csàszàr az anyukàt,mint a szülés. Hiszen nem ez a természetes és ezt fel kell dolgozni. Ami sokszor nagyon nehéz.

Ìgy összességében azt mondanàm, hogy bizonyos értelemben nem szülés, de a baba ugyanúgy vilàgra jön, szóval valahol mégiscsak szülés.

Az ilyen tirpákokat meg hagyd figyelmen kìvül.

11-es.

Ne kötekedésnek vedd, csak amit írtál, elgondolkodtatott. Nyelvészként dolgozok, és azt írod, szó szerinti értelemben a császár nem szülés.

A szül szavunknak nincs köze a bújik/kibújik vagy ehhez hasonló igékhez. A szerez igéhez áll legközelebb etimologiailag, egyébként ősi, ugor kori örökség, a mai alakját ebből a szóból lehet levezetni. Ezt a jelenséget, tehát hogy ehhez az igéhez állnak közel a szül szó és származékai egyébként megfigyelhetjük az angolban (get, óangol beget), latinban (parare), németben (ein Kind bekommen) stb., tehát ez nem valami egyedi eset a magyarban. Azért írtam le ezt, mert sokakba inkább a jelenség ivódott be: szülés=hüvelyi szülés. Nyelvi szempontból a kettőnek nincs közé egymáshoz. (Egyébként pedig mindkét esetben van egy seb: az egyik egy hüvelyi seb, a másik egy hasi seb. Én még olyan nővel is találkoztam, aki a gátmetszést sem tartotta természetesnek, normális szülésnek. Ő pl. nem engedte, hogy ezt végrehajtsák rajta.)

A másik diplomám régészeti muzeológiából van, onnan tudom, hogy a "hasi szülés" igen korai időkre vezethető vissza. Dokumentáltan Caesar idejéből tudunk róla - innen az elnevezés, de csecsemők s felnőtt csontvázak koponyakörfogata alapján feltételezik, hogy amint az ember képes volt mai értelemben kezdetleges műtétre, már kimentette a magzatot. Ez pedig az ősközösségi társadalmakat jelenti időben. Mivel ezek a műtétek sokáig az anya halálát jelentették, a csecsemőt az ősközösség többi tagja el ttudta látni, sőt, a kizárólagos, anya-gyereke szoptatás hiánya megfigyelhető több mai közösségben is. Tehát a csecsemő nem halt volna meg, s ezt a leletek is bizonyítják.

Szóval nem kötetkedésként írom, csak gondoltam, megosztom ezt veled, veletek.

Teljesen felesleges ilyen emberekkel vitatkozni, hogy akkor ez most az volt, vagy nem az volt, szülésnek számít-e, stb.

Nem az a terhesség "célja", hogy a végén a hüvelyeden át nyomj ki egy gyereket, miközben szétszakadsz, hanem az, hogy anya legyél, és legyen egy egészséges kisbabád! Pont.

Az oda vezető út nem ugyanaz, hála az orvostudománynak, ma már az is túléli a komplikációkat, akik régen belehaltak volna.

A gond ott kezdődik, hogy egyesek fejében összekeveredtek a dolgok, és sokan úgy tekintenek minden császáros szülésre, hogy a terhes nő a könnyebb utat választotta. Márpedig egy-két újgazdag nőt leszámítva igen kevesen vannak azok, akik kimondottan kérik, hogy császározzák őket. Ezer esetből 999 mai napig életmentő műtétnek számít, és többnyire egy igen hosszú és fájdalmas vajúdás előzi meg.

Mégis sokan úgy kezelik a császáros szülést, mintha ez valami könnyebb út lenne, amit pár ezres odacsúsztatásával lehet kérni, pikpakk kiemelik a babát, és nem is fáj. Ilyenkor van egy jó adag lenézés azokban, akik képesek egy ilyen mondatot odavágni.

Nekem is volt, aki odaböffentett hasonlót, mikor a második gyerek született, most a harmadik már programozott császár lesz. Egyesek nagyon magas lóról tudnak ilyenkor odaszólni. Én már csak annyit tudok rá mondani, hogy "Bocsánat, hogy nem haltunk bele a szülésbe, én kérek elnézést!"

19 óra vajúdás után, amből 12 órán át oxitocinoztak is, sürgősségi császárral született a fiam, mert a végén kétszer a nyakára tekerte a zsinórt. Ennek ellenére úgy érzem, hogy megszültem a fiamat, mondjon bárki bármit.

Aki ilyet mond, annak szívesen átadnám az érzést, amikor szoptatás után, mikor a mellkasodon elalszik a kicsi, szretnél felkelni, h letedd az ágyába és jó ideig csak az égő, szúró érzést éreznéd a vágásnál és alig bírsz felülni normálisan. Mindenképp azt gondolom, h a sima és a császáros szülésnek is megvan a maga neheze.

Ne foglalkozz ilyenekkel.

12es nem veszem kötekedésnek.

A császármetszés (sectio caesarea) neve a caedo, -ere (metszeni) latin szóból származik. Numa Pompilius (i.e. 715-673) volt az első, aki törvénybe iktatta, hogy a halott anyából a magzatot el kell távolítani. Julius Caesar az általa hozott törvény (Lex Caesarea) révén került kapcsolatba a műtéttel, bár tévesen sokan azt hiszik, hogy ő is ily módon született. Kötelezővé tette ugyanis, hogy a halott vagy haldokló anyából a magzatot metsszék ki annak megmentése érdekében, vagy azért, hogy külön temessék el őket.

nyilván a gólya hozta... nem is kérdés.

Lehet, azért fáj ennyire, mert nem nyitottad ki neki az ablakot :o

nyugi! nem most mondták ezt neked utoljára... meg kell tanulni nem felvenni.

" Én ha így születtek volna a gyerekeim mindig poénkodnék vele ha szóba kerülne..."

Ha így születtek volna a gyerekeid, eszedbe sem jutna poénkodni rajta.

2 órája elhúzódó kitolási szakasz során tűnt el a gyerekem szívhangja egyik pillanatról a másikra. azonnal rohantak velem a műtőbe.

valóban, ő nem simán megszületett; neki segítettek megszületni. 6 éve.

(#18 voltam)

Első gyermekem császárral született,második hüvelyi úton.

Férjem nagymamája volt olyan "kedves" hogy császár után megjegyezte:Ez a gyerek nem megszületett csak kivették!

Akkor nagyon rosszul esett!egyébként is padlón voltam,hogy nem sikerült természetes úton világra hozni és ilyen megjegyzéseket kaptam.(férjem másik nagymamája pl a szoptatásba kötött bele,mert az elején kellett kis pótlás:Én nem voltam ilyen kövér soha és mégis tudtam rendesen szoptatni).

Nem kell foglalkozni az ilyen beszólásokkal.Világra hoztad a gyermeked és ő megszületett!