Zavarja ez a férfiakat?

Nekem a vállamnál állt, mert a fejemnél volt valami, és mivel állt én meg félig ülő helyzetben voltam, egy ágy magasságában, ezért ő mindent látott premier plánban.

Nem érdekelt, hogy kellemetlen-e neki, mert épp egy közel négy kilós embert készültem kipréselni magamból.

Szerintem nem ábrándult ki belőlem, egy család lettünk, van egy gyönyörű kislányunk. A nők szülés közben a legszebbek . :)

Ès ki a fszom előtt legyek ilyen "kiábrándító", ha nem èpp a társam előtt?

Nem mellesleg ugye a fèrjè is az a gyerek. Azèrt csak tudja már a kedves fèrj, hogy egy embert prèselsz ki magadból, ami fizikai munka ès nem csak egy tüsszentès!

De ha ennyire tökèletesnek ismer a fèrjed, akkor hajrà, fog összeszorìt, nagy mosoly, ne is ìzzadj, ès lehet szülni talpig sminkben, kisestèlyiben... Majd ìrd meg, hogy sikerült!

😁

Megmondta a párom, hogy bizony nem volt szép látvány, féltett és tehetetlennek érezte magát. Sajnált, hogy "szenvedek" és nagyon "sok" vért látott. Na meg volt, hogy nem a fejemnél volt és na igen....

Viszont azt mondta, ezek után még egyszer belém szeretett. Azóta erősebb a kapcsolatunk. A világon a legerősebb nőjének lát.

Úgyhogy nálunk jól sült el, de ebben nem is kételkedtem.

Ember függő szerintem..

Az én férjemet nem zavarta, pedig látott mindent.

De amúgy én sem értem ezt. Ha mondjuk baleset érne, és amíg kiér a mentő, szenvedni, kiabálni látnád a férjed, akkor kiábrándulnál belőle, mert közben nem volt jóképű?

Úgy volt, hogy a fejemnél lesz, ha esetleg rosszul van, kimegy.

Ebből az lett, hogy a kitolási szakban elakadt a baba, őt lenyomták az ágy és a fal közé egy sámlira, csípőmagasságban. Minden látott. Belőlem folyt minden létező testnedv, a baba székletet préselt ki belőlem (én észre se vettem, a férjem mesélte), az orvos mini-katéterrel a hólyagomat csapolgatta.

Gátmetszés, hüvelyrepedés, vákuumos szülés - egyik orvos húzta, másik fentről nyomta.

Utána a méhlepény intett be. Az orvos kézzel nyúlt fel és tépkedte ki darabokban, dobálta maga mellé, még a fal is véres lett mögötte.

Amikor felszabadult a műtő, oda már értelemszerűen nem engedték be a férjemet, ott kaparták ki a maradékot.

Ekkor hívta fel a szüleimet, azt már ők mesélték, hogy elsírta magát a telefonban az örömtől meg az aggodalomtól.

Utólag kérdeztem tőle, hogy az ő szemszögéből milyen volt. Azt mondta, hogy a helyzet miatt semmiféle undort nem érzett és nagyon megmaradt neki, amikor arccal felfelé kihorgászták a baba fejét, kiköpte a magzatvizet, mélyet sóhajtott és utána sírt fel.

A méhlepénytépkedés alatt a férjem alkarját haraptam kínomban. Így másnap rajta is voltak harci sérülések, a teljes fogsorom tökéletesen kirajzolódott a bőrén. Egy nővér ránézett, áttörölte betadinnal, aztán mondta, hogy ha kötést is szeretne rá, csak szóljon. :)