Miért mondják, hogy a hüvelyi közben, a császár meg utána fáj?

Mert ez az általános.

Vannak, akik császár után is tök jól vannak, és olyan is, aki hüvelyi után nagyon szarul, de nem ilyen a nagy többség.

Azért egy komoly hasi műtét után sokkal nagyobb eséllyel van szarul az ember, mint egy "természetes" folyamat után...

Én hüvelyi úton szültem, nem vágtak, szakadtam, 4 öltést kaptam, és reggelre már tök jól voltam. Amíg a nálam 1-2 nappal előbb császározott anyukák ott szenvedtek, alig bírtak felkelni, meg a gyereket megemelni.

Lehetsz hős, de azért ha a hasfalat, izmokat, és a méhet átvágják, az nem kellemes. Egy gátmetszés ahhoz képest semmi...

Ezért mondják.

Első baba. Hüvelyi úton született. Varrtak, kívül-belül. Nem volt olyan szörnyű a szülés sem, ahogy azt sokan mondják, legalábbis nekem nem.

2 napig valóban fájt, sehogy nem volt jó, de arra kaptunk fájdalomcsillapítót, úgy pedig nem is éreztem. 3.nap mikor jöttünk haza a kórházból, kiszedték a varratokat, és azzal a fájdalom is teljesen megszűnt.

Itthon még 1-2 hétig érzékeny volt az a terület, de nem fájt. A babámat eltudtam látni, tudtam hajolgatni, stb. Sok császáros utána hetekig szenved a műtét miatt (több ismerősöm is ezt tapasztalta). A hasam teljesen visszahúzodott néhány hét alatt, és olyan mint előtte. Szerencsére csíkos sem lettem sehol. Nincs heg sem természetesen, ami elég csúnya is tud lenni. Nekem minden szempontból jobban fekszik a hüvelyi.

Ez a fejben dől el baromság, aki elájul meg vért kap, az szerinted azt akarta?

Nekem két császár volt, maga a császár könnyű volt, inkább csak nagyon fáradt voltam utána, de nem fájt, szépen vágott az orvos.

Természetes úton szültem, volt gátmetszés. A szülés utáni délutánon tök érzéketlen volt az alfelem, jegelni is kellett, de egyébként semmi kellemetlenség nem volt. Szülés utáni nap törökülésben ültem az ágyon (meg a szobatárs is). Egyedül a kakilás volt kellemetlen, két nappal a szülés után.

CSászározni még nem császároztak, remélhetőleg soha nem is fognak.

Is-is. Második császár után vagyok 3 hónappal.

Olyan szobába tettek, ahol csak én voltam császáros, de a mozgásból erre három nappal később nem jött volna rá senki.

A többieknek a gátmetszés helye fájt, nekem meg a hasamon a heg.

Az első két nap biztosan nem tudtam volna ellátni a babámat. Este kilenckor lehetett felkelni először, de még nagyon lassan ment, másnap is időbe telt, mire lekecmetegtem arról a magas ágyról meg vissza. Olyan is volt, hogy a jobb helyett a bal oldalamra fektette a nővér a picit, és bizony kifogott rajtam, hogy arra is el tudjak fordulni. Próbáltam, meg persze kapkodtam is, és nagyon fájt a seb. Szerencsém volt, hogy egy kedves szobatárs segített, és áttette a picit a másik oldalra.

Harmadik napon már csak-csak, negyedik nap pedig szerencsére hazaengedtek. Otthon kutya bajom nem volt, egycsapásra nem fájt semmi. :)

Az első természetes szülés volt. Utána három órával már semmi bajom nem volt, akkor még a gátseb se fájt, csak utána. De annyira nem volt vészes, hogy ne tudjak ugrani a babához.

Mindkettőnek megvan a könnyebb és a nehezebb oldala is. Egyébként meg úgy se választás kérdése. Sürgősségi császár után az lesz a legkisebb bajod, hogy mennyire tudsz ugrálni!

Nekem nagyon brutál elsö szüesem volt, gyorsan jött(magától), de a kitol´asi szakasz kegyetlen volt... Habár utánna nem igazán fájt semmim sem, egy kicsit húzodott ott lent, de nem volt gondom.

Másodiknál nagyon gondolkodtam a császáron, de olyan jól feküdt a baba, hogy megszültem 3 óra alatt pikk pakk, ott gyorsabb volt a kitolási szakasz is. Utánna megint csak max húzodott lent.

DE mellettem volt egy lány aki az elsöt szülte császárral és szegény tejesen kivolt. Szinte 3 napig alig tudott felállni, és azt mondta soha nem gondolta, hogy ez ennyire fáj.