Éreztetek így mielőtt megszületett volna a második baba? Mikor megszületett hogy alakult a nagyobbal? Milyen feladatokba vontátok be, mit csináltatok, hogy ne érezze azt Ő nincs szeretve.

Nálunk 2,5 év van közöttük, nem volt semmi gond. A terhességből sem csináltunk nagy ügyet, természetesnek vettük, hogy lesz/van mègegy gyerek itt és kész. Nem volt olyen gyere nézd meg/puszild meg/jajj de aranyos/segíts ebben-segíts abban stb, nem próbáltuk meg lenyomni a kicsit a torkán, nem tettünk úgy, hogy jajj most a baba a világ közepe, mert nem volt az. Ha én kellettem a nagynak akkor mentem hozzá, a babának van apja is. Ha akart jönni nézni a fürdetést/pelenkázást jött, de sosem szóltunk, hogy jöjjön.

Inkább párszor volt olyan, hogy ha rajtam kìvül más meg akarta fogni a babát akkor elkezdte lökdösni az illetőt és kiabált vele, hogy "anyáé baba!" Próbálta mindig védeni őt.

Most 2 múlt a kicsi, nagyon szeretik egymást, persze a harc azért gyakran megy mert ugye ugyanazzal akarnak játszani de rosszalkodásban rettentően összetartóak.

Ha a kicsi nélkül megyünk boltba is mindig mondja hogy mit vigyünk neki, vagy ha egyedül megyünk a lelkünkre köti, hogy a kicsinek is.

Egy szónak is száz a vége, nálunk az jött be, hogy természetesnek vettük, hogy jött a kicsi, nem csináltunk belőle nagy ügyet.

Nálunk 4 év korkülönbség van.

A nagyfiamnál voltak problémák,féltékeny volt nagyon.

A középső gyerekemnél viszont nem.

A pici és közte is 4 év van.

Azt mondta a védönö,hogy általában az elsőszülött gyermeket viseli meg jobban a kistesó.