Milyen érzésekkel indultál el szülni, mik kavarogtak benned?

1. Tuti, hogy haza küldenek, tök feleslegesen megyek be, nem fog èn még szülni!

2. Indított volt, soha életemben nem rettegtem annyira, mint aznap reggel!

Igaz sürgősségi császár volt de elég furcsa gondolatok kavarogtak bennem míg pl ültem a wc-n beöntés után, be voltam rezelve teljesen és nem a műtéttől feltétlen hanem hogy úristen most teljesen megváltozik az életem, jézusom lesz egy kisbabám.. fel se fogtam hiába volt rá 9 hónapom, mikor kérdezték az adataimat azt se tudtam hogy fiú vagyok e vagy lány..

Mikor meg fent voltam műtőasztalon már majdnem kicsúszott számon hogy inkább halasszuk el pár napot míg felkészülök :)

De mikor kiemelték már elmúlt minden, szavakkal leírhatatlan érzés volt.

Haláli nyugalommal. Én nyugtattam a párom induláskor. Mondjuk könnyen voltam. A víz elfolyt, de fájásom nem volt, jól voltam.

Indítás volt, végül pedig császár.

Akkor rémültem csak meg, mikor eldőlt a császár, hogy kapják már ki, mielőtt baj lesz. Szerencsére nem lett.

Indították, izgatott voltam de nem féltem inkább az volt bennem hogy aznap már a karomban lesz végre. Meg hogy minden rendben menjen! Na mikor elkezdődtek a fájások picit izgultam hogy fogom ezt kibírni...

Nekem mensigörcshöz hasonlított, csak rosszabb, viszont ugye itt vannak "szünetek" 2 fajas között. Nem ordítottam, teljesen jól viseltem, meg is dícsértek. Szülés után egyből azt mondtam bármikor újracsinálnám. Maga a kitolás is tényleg olyan ahogy mondták, mintha kakilnod kéne :) sokkal rosszabbra számitottam, teljesen túlélhető dolog és mindent megér!

Nst végén szoltak h 3 percesek a fajasoi. 37hetes pár napos terhes voltam. Én ebből semmit sem éreztem, csak szóltak h tegyem a kezem a hasamra.. Akkor éreztem h kőkemény az egész, oxit kaptam mert nem indultak el a fajasok, nem is tagultam..igy császár lett.

De a lényeg. Az érzéseim Nemtudom milyenek voltak. Meglepodtem, megijedtem, izgultam és azon agyaltam úristen mi fog fájni mi fog történni és h úristen...ANYA leszek!