Milyen érzés szülni? Nagyon fáj?

Gondolj bele logikusan: milyen kicsi helyen jön ki és mekkora a baba... Mesélhetnék arról még napestig, hogy milyen érzés szülni, de nincs értelme. Egyrészt minden szülés teljesen más, másrészt pedig nem szerencsés ilyesmivel ijesztgetni senkit. Ahogy közeledik a szülés úgyis szinte mindenki parázni kezd.

Nagyon de megéri:-))))Mikor rád mosolyog majd a babád,odabújik Hozzád,minden fájdalmat felülmúl:-))))

Én egyáltalán nem féltem várandósságom alatt a szüléstől, mikor meg már odakerültem nem volt idő félni, nagyon gyorsan jött az egész. Magzatvíz folyás megindulásával, kórházba-menetellel, vajúdással együtt 4 óra alatt kint volt a pici, gyors volt minden, cserébe nagyon fájt. Viszont ahogy kint van a kis manó, egyből nem fog fájni semmid, azt garantálom :) Elfelejted a fájdalom részét.

Igen nagyon fáj, de minden múló fájdalom. Akkor abban a pillanatban fáj, aztán ahogy elmúlik el is felejted. Első szülésemnél esküdöztem a szülésznőnek, hogy soha az életben nem leszek olyan hülye, hogy még egyszer szüljek, rá 14 hónapra megszületett a kisfiam. Tényleg igaz, hogy minden szülés más, miután kibújt a második, azon gondolkoztam, hogy biztos csak "ennyi" volt? Olyan meglepően sokkal kevésbé volt fájdalmas, mint az első, hogy el sem hittem. Most 10 hónapos a kisebbik, és újra terhes vagyok!

Eléggé, de azért bele nem kell pusztulni. Más is van, ami fáj, de ennek legalább van érteme.

Én egyáltalán nem féltem,kb. a 6. hónaptól.aztán meg a 8.hónapban már tökre vártam.Aztán túlhordás...könyörgés...várakozás...Már agyon akartam,hogy kibújjon a leányzó,mert nagyon kíváncsi voltam rá.Szóval nem féltem egyáltalán,még vártam is.DE eléggé fájt...A tágulás nagyon...Húhhh.De azzal bíztattam magam,hogy íg vagy úgy úgyis ki kell jönnie:) Aztán a végére meg már nem is igen melékszem,hogy a kitolás fájt-e,maert már majdnem aludtam:)

az elsőnél azért féltem mert nem tudtam hogy mi vár rám! utána azt mondtam soha többet!-de 2 és fél év múlva megint csak szültem!faros babát, természetesen úton!nagyon féltem mert tudtam hogy mi vár rám és elképzelni sem tudtam hogy hogyan fogom megszülni farosan!de sikerült és gyorsan átestem rajta!ha lenne egy harmadik ugyan csak félnék de hidd el életet adni egy másik életnek az maga a csoda!

Nem fájt, inkább kimerített. Persze fáj, de valahogy elveszett a hosszú órák után valahol, és aludni akartam csak...

Kimerítő, főleg ha hosszú a vajúdás. Én itthon vártam amíg teljesen rendszereződik. 6 percesekkel indultunk, fél óra volt az út a kórházba. 4 percesek voltak, amikor beértünk. Azt jól bírtam. Reggel 7-re értünk be, akkor a doki még nevetgélt, burkot repesztett, de nem volt víz, úgyhogy száraz szülés lett. 10-körül kezdtek a fájások durvulni, és kezdtem fáradni, mert előző éjszaka nem aludtam semmit, figyeltem az időt. Aztán már nagyon fájt, és nagyon kimerültem. A kitolás tényleg nem gáz, mert akkor már csak arra koncentrálsz, amit a doki és a szülésznő mond (ha jót akarsz magadnak). És onnan, hogy kibújik a kis jövevény, mint akit elvágnak, megszűnik a fájdalmad, és elönt a boldogság. És ez meg is marad.