Ki hogyan küzdi le a hosszú baba iránti próbálkozással járó stresszt?

Elmentünk egy hónapra külfölre, és annyira lekötött a hely, hogy ott véletlenül összejött.

Ha sokat gondolsz rá nem azt jelenti, hogy nem jön össze, csak így lelkileg nehezebb. A terhesség maga még nehezebb lesz egyeseknek, de inkább a többségnek.

Ismertem egy lányt, együtt kezdtük el a sulit (kozmetikus képzés). Mesélt magáról. Náluk olyanszinten nem akart összejönni a baba, hogy 2 beültetése volt (azt hiszem, így nevezik a mesterséges megtermékenyítést), mindkettő vetéléssel végződött. Nagyon ki volt borulva, így elkezdte a sulit.

Ő volt a legszorgalmasabb az osztályban, óráról órára tanult, figyelt jegyzetelt.

Közben persze jár a kezelésekre, hormonokat kapott, és harmadszorra is átesett egy beavatkozáson.

Attól kezdve nem járt suliba, de híreket adott magáról. Legutóbb azt, hogy nem győz rohangálni a 3 (!) kislánya körül :)

Szia!

Mi is három éve várunk hiába!Párszor belkezdtem a dokihoz járásba de mindíg feladtam!Két hete összeházasodtunk,mindenki azt mondta majd az esküvő készületei lefoglalnak és akkor sikerül!Hát 20-án megint meg jött így ismét összeomlottam de elhatároztam,hogy köv.hónapban megint nekirugaszkodom a vizsgálatoknak és mostmár végig is csinálom!

Már nagyon sok lelki vívódáson keresztül mentem,van amikor nagyon megvisel a csalódás máskor meg igazán fel sem fogom és csak az újabb esélyes hónapot látom!Nem tudok én sem NEM GÖRCSÖLNI!!!Ezt csak azok érzik át milyen mint mi akiknek csak a kudarc jut!

Kitartás!Egyszer nekünk is lesz!!!

Miért mi maradnánk anyai örömök nélkül!!!!

Rém is elég rám nézni, második babát várom:)

Amit viszont tanácsolnék, persze nekem könnyű?!, csak esetleg a harmadiknál már nem annyira, ne foglalkozz a gyermekvállalással.

Dobd ki a naptárt, az ovu jelzőt, a teszteket, ne azt lesd, hogy itt feszül ilyen a nyák stb...

Egyszerűen annyira akarod, hogy ezért nem lesz.

Volt egy vetélésem, és amíg görcsösen ragaszkodtam ahoz a babához nem jött a következő. Hiába töltött tele a párom, bocsánat a kifejezésért, de egyszerűen annyira akartam babát, hogy nem jött, előtte elsőre összejött. Aztán elengedtem a gondolatot, hogy gyerek. Abban a hónapban terhes is lettem, és védekeztünk, úgy.

A második babával elsőre, szoptatás, rendszertelen ciklus, (23-35naposig) abbahagyott foggátló utáni héten. Mert már nem görcsöltem arra, hogy gyereket ide.

Néha a fogantatás fejben dől el.

Amíg szenvedtem, és visszagondolva szégyenlem is magam, hogy önző módon akartam babát, a márpedignekemgyereketide módon.

Nem egyszerű, de akkor is el kell engedni a gondolatot magát, hogy te babát akarsz, és hidd el, ha nagyon semmi sem indokolja a késlekedését, akkor majdnem azonnal jön, ahogy nem akarod.

Egy ismerősöm 20évet próbálkozott a gyermekáldás terén, 40lett, feladta, a férje is, mind a kettő egészséges volt, oka nem volt, amikor a nő végérvényesen az utolsó levél gyógyszert is kidobta, jött is a baba, csodaszép egészséges két és fél éves. És ha tudta volna, hogy csak ennyi kell hozzá, akkor 16beültetést és vetélést kihagy az életéből, több száz orvosi vizsgálattal egyetemben... több tízezer forint gyógyszert nem szed be...