Valaha leszek én is anya?

Hát ezt nem is könnyű elképzelni előre én sem tudom,de nem is kell ,mert minden megy majd a maga útján. Csak jönne már a baba.

Nézd én nem akarlak elkeseríteni,nem azért írom,te nem is írtál konkrétumokat ,de pl én 31 múltam és 2.lombikom most derült ki hogy nem sikerült. Muszáj erősnek lenni és tovább lépni hisz jön a köv. lehetőség és csak remélni tudom ,hogy sikerülni fog! Neked is szívből kívánom hogy sikerüljön mert szörnyű érzés már megint azzal szembesülni ,hogy megint nem sikerült.

Nem elképzelni kell, átélni! :)

Egyébként pedig ne félelemmel kezdj neki, mert maga a terhesség -az összes parával, rosszulléttel együtt is- egy nagyon különleges dolog, anya-baba szimbiózisa; a gyereknevelés meg ugyan nem rózsaszín lányregény ( a gyakorlatban szembesülünk ezzel), de annyi szép pillanat van benne, hogy feledtet minden felsírást, hisztit, dacot stb. :)