Ha a férjem feltétlekhez köti a 2. gyerek vállalását, szerintetek jogos hogy mérges vagoyk?

Igen,az én férjem ugyanez,építsem le anyámat mert szerinte nagyon függök tőle,pedig bárki megmondja h nem így van.

Én nem vállalnám akkor a 2.gyereket,vagy maximum akkor legyen a férjed a segítség:)

Ha más külső szemlélő is úgy gondolja, hogy nem függsz anyukádtól, akkor nem.

Nekem is nagyon sokat segített anyukám az elején, egy áldás volt. Anyósom meg.... hát, nagyon szórakoztató volt 3 héttel szülés után azt hallgatni, hogy bezzeg ő milyen finom levessel szokta várni a vendégeket :-)))

Szabj te is feltételt: ha a következő 3 hónapban többet segít, akkor anyukád is ritkábban jön.

Mi honnan tudjuk?én ezekkel a feltételekkel örömmel vállalnék,mert az minimum egy távolabb költözést jelentene,és sokszor már nekem is terhes anyám jelenléte,férjem sokkal jobban viseli,mint én(nem együtt lakunk vele,csak nagyon közel)

De nyilván nálatok nem ez a helyzet,de én azért elgondolkodnék,h nem okkal mondja-e,és hogy a kevés besegítés oka az anyukád,aki mindig nálatok van?

Nálunk fordítva volt én szabtam feltételeket. Kevesebbet dolgozzon, jöjjön haza időben, ne csicskázzon az apjának minden 7végén, segítsen a háztartásban egy kicsit /pl legalább a hűtőbe nyúljon be önállóan/, ja és egy tengerparti nyaralás csak kettesben, ha megszületik a kicsi VIP szoba, szoptatós párna.

Na ebből minden meg lett ígérve és a tengerparti nyaralás megvolt a listából, más nem :)

Nekem semmi segítségem most is egy hétig lesz külföldön a férjem én meg egyedül a 2 gyerekkel. Szegény tiszta ideg hogy mi lesz velünk. Ilyenkor jó lenne egy olyan valaki aki a mi nyakunkon is lógna :(

Nekem soknak tűnik, hogy mindig anyukád hozza el a gyereket az oviból. Persze megértem, ha a munkád miatt nem tudod te elhozni, de megértem, hogy a férjednek sok, hogy szinte minden nap ott van anyukád. Még ha kedveli is.

Fordított helyzetben, gondold el, ha anyósod lenne ott pont ugyanennyit... Lehet téged is zavarna.

Hát nálunk az a helyzet, hogy most fogunk különmenni, mert nem bírja anyukámat elviselni. Fordítva sem. Két éve összevesztek, azóta megy a huzavona.

Ha anyám nem lenne, már fel is akaszthattam volna magam, mert ikrekkel iszonyúan nehéz.

Most már az is baj, hogy este 8-kor felhívom pár percre anyámat, mert valami eszembe jutott. Ebből tegnap akkora berpatvar lett, hogy el fog költözni.

Az anyám, az anyám, pluszban meg még iszonyú segítség is. Nekem senki ne szabjon semmilyen feltételt. Ezzel kapcsolatban meg pláne nem. Ha rajta múlt volna, egyedül lehettem volna a picikkel. Akkor már vigyorgóban lennék...