Szeretem az embereket, segítek akin tudok, bízok, hiszek a jóban. Boldog családban élek. Mit vétettem, hogy nem lehet második gyerekem?

A lelkizés azért van, mert már több orvosnál jártunk, probléma nincs, legalábbis fizikai jellegű, kislányom lassan hat éves, és az egyedüli gond aminek újabban tulajdonítom az okot az a családi kapcsolatok. Anyósom, sógornőm, megnehezítik mindennapjainkat, sajnos elkerülhetetlen, hogy ne találkozzunk, egy NAGY udvarban lakik mindenikünk külön háztartásban, külön házzal, de ettől még a sógornőm egy házisárkány, anyósom fél tőle, viszont a szidást mindig én kapom, mert neki nem meri megmondani ami zavarja. Én meg hiába jelzem neki, hogy ez így nem oké, a fejmosás mindig az enyém, olyasmikért amiket nem követtem el. Nem beszélve arról, hogy kislányom csak pótunoka, mikor éppen van rá idő és energia akad, ami ugy-e legtöbbször nincs, nem is ismerik igazán. szóval van miért lelkizni sajnos :-(((((((((((((( és ez "porszem"héjjban a szitu