Létezik, hogy 22 évesen kész vagyok az anyaságra?

szia!

Attól függ:

1. ha valóban nincs anyagi gond, és nem lesz gond a megélhetés sem a későbbiekben, akkor szerencsések vagytok mivel egy gonddal kevesebb :) ezt azért írom le, mivel mi folyamatosan küzdünk hogy talpon maradjunk és egyenesbe jöjjünk (2 gyerekem van)és bizony ez néha változtat a dolgokon

2. Szexuális élet - nekünk kifejezetten minőségibbek lettek az együttlétek, mivel előtte volt hogy napi 5x is együtt voltun, de összehasonlításképpen az "csak" mennyiség volt, most viszont sokkal jobb és érzékibb lett a dolog :) persze nem mondom hogy rögtön szülés után kívánni fogod a párod -bár lehet:)- de ha adsz időt magadnak hogy belerázódj az anyaság szerepbe, egy idő után előtérbe fog kerülni az érzéki női részed :)

3. Kikapcsolódás: hát ezt ki kell tapasztalnod - van aki még baba mellett is időmilliomos- mert úgy szervezi és annyi segítsége van, akár rokonok, akár bébiszitter!- hogy simán belefér a heti 2-3x i kimenő. De mi nekünk nincs ilyen segítség - utoljára kettesben 2 éve voltunk a házassági évfordulonkon kb 2 órát: egy meki parkolójában, és jót beszélgettünk, néztük- bambultuk az embereket :) de nekünk ez jó volt ! Valóban lefog csökkeni a kettesben töltött időtök, de nem úgy ahogy gondolod :) hiszen hármasban fogjátok eltölteni annak nagy részét, amit nem hiszem hogy bánni fogsz! :) pláne ha van segítséged akkor Ti valóban eltudtok majd menni kettesben is kikapcsolódni.

4. Egymással való törődés-nem szex

Igen - talán ez az ami látványosan lecsökken, hiszen ezt az időt a baba "veszi el" . én sokszor megleptem a férjemet ezzel - azzal, akár órákat is utaztam hogy meglepjem! na ezekre nincs idő a gyerek-ek mellett! vagy nagyon macerás kivitelezni! Viszont itt is másképp csinálsz majd dolgokat! Kreatívak vagyunk nagyon mi nők :) szinte bármit el lehet már intézni hogy kicsit meglepjük akit igazán szeretünk. De tény hogy sokszor ezt az energiát a gyerekere fordítjuk inkább!

Röviden ennyi lenne az észrevételem :) és még annyi hogy én sem voltam az a bulizós típus, életemben 3x voltam ilyen helyen és nem is hiányzik... most 31 éves vagyok és abszolut nem bánom hogy 25 és 29 évesen szültem a gyereket, és ugymond nem is "éltünk"-mivel nem utazgattunk és nem jártunk sehova a férjemmel! nekünk mások voltak a céljaink, mi egy saját otthont szerettünk volna, nekünk ez volt az álmunk, és örülök hogy ebbe feccöltük az energiánkat.

Kívánom így ismeretlenül is, hogy nagyon boldog Család legyetek :)

Az anyaságra való készség nem kor függvénye. Egy 20 éves lány lehet annyira felnőtt gondolkodású, hogy ha a szükséges feltételek adottak, vállaljon gyereket, de ismerek olyan 40 évest, akit simán lebeszélnék a gyereknevelésről, mert felelőtlen, gyerekes és kicsapongó.

Tehát igazából mentalitás meg személyiség kérdése az egész, a kérdésre a válasz összegezve: igen, létezik olyan, aki 22 évesen kész az anyaságra. :)

25 éves vagyok, párom 26, most várjuk a babánkat. Én már 18-19 éves korom óta úgy érzem, bármikor jönne a baba, nem esnék pánikba, mert úgy érzem, tele vagyok anyai ösztönökkel meg hormonokkal. :D

A szülés utáni időszakról még nem tudok véleményt írni, viszont nálunk a terhesség alatt sokat javult minden (eddig sem volt rossz, csak most a sok jó hatványozódott): párom odafigyelőbb, többet segít, megértőbb és a hálószobában is minden a legnagyobb rendben. Mindenki mondta, hogy terhesen, nagy pocakkal nem fogom kívánni a szexet, és megijedtem, hogy nem akarok "kicseszni" párommal, meg nem az a fajta vagyok, aki nem kívánja a szexet. :) Nem is lett így.

Mióta vagytok együtt pároddal?

21 vagyok, párom szintén 21 most várjuk a második babánkat, egyértelmű, hogy csökken az az idő, amit egymással töltünk, de gyakran csinálunk olyan programokat amibe be tudjuk vonni a kislányunkat is, így kellőképp foglalkozunk a gyerekkel is, és azért egymáshoz is közel vagyunk, a többit majd akkorra időzítjük ha pl. alszik a kicsi, vagy már késő este.

Elmehettek kirándulni mondjuk a babával is, egy kis kiruccanás neki sem árt, ha egy kicsit idősebb lesz,és így ti is kimozdultok, és bűntudatod sem lesz hogy a kicsit otthonhagytad valakivel. Én azt mondom, minden megoldható gyerek mellett, ha igazán akarjuk, és ha mindketten megértőek vagyunk a másikkal szemben!

Anyagi szempontból úgy érdemes gyermeket vállalni, hogy ha a barátod lelép (mint sajnos a legtöbb), akkor egyedül se szorulj segítségre.

Másrészt teljesen mindegy, hogy te készen állsz-e, a párodnak is készen kell állnia, mert különben 100%, hogy rosszul sül el a dolog.

Én sem jártam bulizni, szórakozni, nem jártunk kirándulni, nyaralni sem, mégis amióta megszületett a babánk vágyom ezekre. Főleg arra, amiről te is beszéltél, a kettesben töltött időre. Egy idő után persze, meg lehet ezeket tenni, de úgy, hogy közben végig azon jár az eszed, hogy mi van a babával, jól van-e, sietnél már haza hozzá, de úgy maradnál is... ez már nem ugyanolyan.

Mindent megváltoztat. Mi, akik mindig mindent megtudtunk beszélni, már nem, tányérokat dobálunk, üvöltözünk a stressz miatt. Az eddig nagyszerű embernek hitt férjem hirtelen egy lusta dög lett, már nem foglalkozik a gyerekkel, sem velem. Pedig az életemet rátettem volna, hogy ő nem lesz ilyen, ő jó apa, jó társ lesz. De őt is és engem is megváltoztatott a gyerekes élet.

Szex? Az nincs. Ha van se jó, mert szüléskor helyrehozhatatlanul vágták a gátamat, és nagyon fáj még évek után is. Na meg persze a külsőm is teljesen megváltozott, lóg a mellem, striás a bőröm szinte mindenhol, a hasamon a bőr lóg, már csak a plasztika segít... Ezek a változások is tönkretehetnek egy kapcsolatot, főleg ilyen fiatalon.