Menyire elítélendő 41 évesen teherbe esni?

Az egyik barátnőm 31 évesen találta meg az igazit.

9 éve nem jön össze a baba, még lombikkal sem. A tavasszal megint mennek lombikra, és immáron 40 éves, tehát 41 évesen szülne.

Elítéljem, amiért vágyik egy babára, és nem adja fel 9 éve az álmait?

Ha babás lennél, akkor örülj neki! Nagy ajándék. :)

A nagy gyerekek mit szólnak hozzá? Mi lesz, ha a kicsi beteg lesz? Mi lesz, ha 20 év múlva a testvéreknek kell gondoskodni a kicsiről? Nem elég megszülni, de fel is kell nevelni egy gyereket.

Az 5 éves még örül a testvérkének, de a nagyok nem biztos.

Ezt a családoddal kell megbeszélni, és nem azokra hallgatni, akik ilyen idősen szültek és még kicsik a gyerekeik.

Kérdezz inkább olyan 60 éveseket, akiknek még nem felnőtt a gyereke, vagy olyan 18-20 éveseket, akiknek idősek a szülei.

40 év nagy generációs különbség.

Utolsó, én olyan vagyok, akinek húsz évesen "idős" édesanyja volt. Nem látszott a negyven év korkülönbség, mert nagyon jó fej, fiatalos, felvilágosult anyám volt. Nem úgy apám, aki kerek tíz évvel volt fiatalabb anyámnál, mégis baromi maradi világnézeteket vallott. Mint mondtam, eszemben sem volt szégyenkezni a szüleim miatt, de azt hiszem, ez nevelés kérdése... Nagyon szerettem őket. Harminc és harmincnyolc éves voltam, amikor meghaltak, betegségben (tehát fel tudtak nevelni, nem jutottam árvaságra). De ha újra születnék, nem kívánnék más/ fiatalabb embereket szüleimnek, csakis őket.

Még elmondanám, hogy nekem is van egy húsz évvel idősebb mostohatestvérem, akire nemhogy nem számíthattam, hanem még elvárta volna, hogy én tartsam el idős korára (mert elitta, elszerencsejátékozta az örökségét, és a gyerekei - akiket - két-három évesen elhagyott, nem akarták támogatni).

#13 vagyok, még azt is meg kell osztanom, hogy anyám, amikor engem várt, sorozatosan sírógörccsel ment haza a terhesgondozásról. Mert 1975-ben még valóban elítélték az orvosok a késői terhességet, és ő minden egyes alkalommal megkapta a dokitól, hogy felelőtlen, mert hülye gyereke lesz, akit fel sem fog tudni nevelni.

Aztán megszülettem, egészségesen, és szépen felnőttem. Anyám viszont olyannyira csalódott a fentiek miatt a terhesség alatt a nőgyógyászokban, hogy soha, de soha többé a közelébe sem ment egynek sem!

Ha nem így tett volna, valósznűleg nem hal meg 70 évesen áttétes petefészekrákban, mert korábban észrevehették volna a betegségét, és talán meghosszabbíthatták volna az életét.

Most 2015 van, van UH, chorion biopszia meg magzatvédő vitamin. Az orvosok többsége is normálisan áll a negyvenes kismamákhoz.

Nekem viszont a 11-eshez hasonló véleményekről mindig az ugrik be, hogyha annak idején szavazás döntött volna, akkor én soha meg nem születek, holott szépnek és értékesnek vallom az életemet még akkor is, ha a szüleim korán kényszerültek elmenni...

Szia!

Nagyon sokáig vacilláltam,hogy merjek-e írni Neked,de úgy döntöttem szívesen olvasnál egy hasonló helyzetben lévő "gyerek" véleményéről.

Édesanyám most tölti a 43 évet és megint babát szeretne az új férjétől.Mi 4-en vagyunk testvérek (25,23,21,7) míg a férjének van egy 31. éves fia.Én nagyon nem szeretnék már kistestvért sőt a 7 éves kivételével a többi testvérem sem szeretne.Számunkra kellemetlen és megalázó ez a helyzet.Ebben a korban már úgy véljük a testvéreimmel,hogy unokáznia kellene nem pedig Babát terveznie.

Az orvosi oldalról is tudok mesélni Neked egy kicsit.Az elmúlt 1,5. évben 2x vetélt el a 6-dik hét környékén.Az orvosok avval indokolták ezt,hogy már nem képes a szervezete kihordani egy babát.Evvel nem azt akarom mondani,hogy Neked nem sikerülne,csak készülj fel erre a lehetőségre is.

Azt tanácsolom Neked,hogy még mielőtt nekivágnátok ebbe az egészbe ülj le a gyerekekkel és beszéld meg Velük,hogy Ők mit gondolnak erről az egészről.Ha esetleg kész tények elé állítanátok Őket akkor a családi kapcsolatotokra is mehet.Remélem tudtam segíteni.

Egyébként nagy valószínűséggel le fognak itt az emberek pontozni,de úgy éreztem ezt le kell írnom.

Avval viszont nincs semmi bajom,hogy Valaki ennyi idősen gyereket vállal ha nincs még gyereke vagy ha 35 körül szülte az elsőt.

25/L

Utolsó, ma a down kór 99%-ban szűrhető chorion biopsziával, amikor is a méhlepényből vesznek mintát.

A kórházban találkoztam egy 30 éves kismamával, akinek azért kellett megjelennie a vizsgálaton, mert első gyereke down szindrómával jött világra, és mivel akkor még huszonöt éves sem volt, nem kellett részt vegyen ilyen szűrővizsgálaton (az akkor még kötelező AFP pedig nem szűrte ki a beteg magzatot).

Ezért ma már az a paradox helyzet van, hogy a 35 alatti kismamák gyakrabban szülnek down vagy edwards szindrómás gyerekeket, mert nekik még nem végzik el (esetleg csak sok pénzért) a chorion biopsziát vagy az amniocentézist.

Jó, de akinél megcsinálják a szűrést, az legalább dönthet. 35 év alatt nem ajánlják fel a szűrést, holott egy 34 éves nőnek már 0,21 % esélye van a down-os babára. Ezért ezek a beteg magzatok valószínűleg mind megszületnek.

Egy 41 évesnek az esélye 1,18 %, amelynek ha a 99%-át kiszűrik, akkor majdnem nulla az esélye, hogy megszületik a beteg baba.

Ha valaki ennyi idősen vállal terhességet, akkor nyilván mérlegeli a kockázatokat, és bevállalja a vizsgálattal járó kellemetlenségeit.

És hidd el, sokan be fogják vállalni, főleg akiknek valamiért még ekkorra sincs gyerekük.

Amúgy szerintem bízzuk a genetikusokra a tanácsadást, ők többet értenek ehhez mint bárki laikus itt a fórumon.