Mikor kezdtétek el "tanulni" az anyaságot?

A terhességről maximum kíváncsiságból olvasgattam (éppen hol tart a fejlődésben a magzat), mivel annál sok teendő nincs.

A gondozás se annyira bonyolult, egy-két alkalommal megmutatja valaki az alapokat és ennyi.

Amiről alaposabban olvastam: egyrészt a fejlődési mérföldkövek. Gyógypedagógus szüleim vannak, ők mondták, hogy ezeket írjam ki és ha legkésőbb ADDIG nem csinál valamit a gyerek, akkor nézessem meg orvossal. De a határidő előtt ne foglalkozzak vele (én tipikusan last minute csináltam mindent, már épp kicsúsztam volna a határidőkből, amikor hirtelen megcsináltam az adott fejlődési ugrást).

Elolvastam egy-két gyermeklélektan tankönyvet, hogy jobban képben legyek a "na, most ezt vajon miért csinálja?" típusú helyzetekkel. Sok mindent segített megérteni, ezáltal jobb, hatékonyabb megoldást találni az adott helyzetre.

Valamint szülés előtt elvégeztünk a férjemmel együtt egy csecsemő újraélesztési tanfolyamot. Itt minden létező betegséget, balesetet átvettek úgy 10 éves korig, azt is, hogy miként kell elsősegélyben részesíteni egy fuldokló/eszméletlen/megégett/stb. gyereket, amíg kiér a mentő. Remélem, hogy soha nem lesz rá komolyabban szükség, de ha mégis, ne vesszenek el értékes percek a mentők kiérkezéséig.

2-3 hónaposan egyszer szükség is volt rá, mert egy nagyobb adag vizet nyelés helyett belélegzett. Akkor nagyon jól jött, hogy tudtam, hogy mit kell csinálni vele.

Egyszeri 4-5 órás tanfolyam, szerintem nagyon megéri!

1,5 év telt el aközött, hogy megjött bennem a vágy, és aközött, hogy neki is állhattunk akciózni, így én abban a másfél évben már elég sok mindenről olvastam. Nézegettem a gyakorikérdéseket, hoxa fórumot, babanetetn szurkoltam a tesztelőknek, elolvastam Jean Liedloff Az elveszett boldogság nyomában c. könyvét, utánaolvastam a babahordozásnak, az oldalkocsis ágynak, mellszívóknak:D

Sokat foglalkoztam az egészségemmel (korábbi PCOs miatt), illetve elmentem vérvételre, amit a pajzsmirigyem miatt jól is tettem. Az előzményeim miatt már aviva tornáztam, hastáncoltam, figyeltem a heti 2x rendszeres sportra, és változtattam az étkezésemen már évekkel korábban, de ez azért volt, hogy a ciklusomat rendezzem. Viszont nagyon sokszor szembejött velem így a babás téma, mert sokan eleve amiatt kezdik el a fentebbi mozgásformákat, így felszedtem ezzel kapcsolatban elég sok infót.

Én onnantól kezdtem el célzottan babás dolgokról olvasni, amikortól már akartam gyereket. Most, hogy itt van, mindig az aktuális hétről olvasok, hogy hol tart a fejlődésben, esetleg 1-2 héttel előre is olvasok. Meg az anyává válásról is, meg relaxációs gyakorlatokról. Most éppen a baba-mama kapcsolatanalízisről, ami egy érdekes módszer, és arra buzdít, hogy már a 9 hónap alatt érdemes felvennie az anyának a kapcsolatot a babával, beszélgetnie vele egy intuitív szinten, mert ez kimutathatóan nagyon jó hatással van a fejlődésére. A másik könyv, amit olvasok, az a Szülés, ahol én irányítok c. könyv, de ez sem kizárólag a szülésről szól, hanem magához a 9 hónaphoz is már mondd nagyon jókat.

Off: tudom, ezt nem kérdezted, csak leírtad, hogy a körnezeted miatt nem akartál eddig foglalkozni a témával. (Ha nem kérsz jó tanácsot ne olvass tovább:)). Az emberek ilyenek, sokan szeretnek beleszólni a dolgokba, vagy csak rákérdezni, de csak próbálkoznak. Meg kell tanulni leállítani, vagy ignorálni őket, és az életedet úgy csinálni, ahogy neked jó, függetlenül attól, hogy mások mit mondanak, vagy gondolnak. Ha ott lesz a baba, akkor majd lesz más, amivel próbálkoznak, sőt, akkor még jóval több minden. Majd jön a ,,kistestvér mikor/miért nem/miért lesz?", miért így neveled, miért nem csinálod ezt vagy azt, stb. Igen, a rokonok, barátok, ismerősök szeretenek az ilyenekbe belekérdezni, ezt nem rossz indulatból teszik, de nem gondolnak bele, hogy esetleg milyen érzékete váltanak benned ki vele.

Még most időben vagy ahhoz, hogy bevedd a leszarom tablettát ( [link] ), és azzal foglalkozz, ami téged érdekel. Ha érdekelnek a babák, akkor nézz körül az ismerőseid között, és beszélgess az anyukákkal, olvass róla bátran.

Egyáltalán nem vagy lekésve, de szép időszak az, amikor az ember már lélekben készül rá, ne hagyd, hogy ezt mások befolyásolják nálad.

Két húgom van, a legkisebb születésekkor bennem már megmozdult valamiféle gondoskodás egy piciről dolog.... és ennek köszönhetően 18 évesen is tudtam hogy mikor szeretnék szülni (pont úgy is lett :D ) Bébiszitter is sokszor voltam még tinédzser koromban - volt hogy kisbabákra is kellett vigyáznom - szóval szerintem nekem ez elég korán kialakult. Amikor terhes lettem - mivel sok időt kellett töltenem a klotyón - ott olvasgattam mindig a szóróanyagokat, könyveket...mert a védőnőtől kaptam és a munkatársaimtól is.

Sokszor voltam a neten, hogy megnézzem most mekkora lehet a baba, mely részei fejlődnek ki az adott héten. ...kicsit inkább a tudományos része érdekelt.... valahogy attól abszolút nem tartottam, hogy olyan háttérrel ahonnan jövök gond lehetne... szerencsére nem is volt. Sajnos én nem tudtam barátnőtől kérdezni, mert én voltam az első aki szült közülük - inkább tőlem kérdeztek :) nem baj ha kérdezel, vagy megnézel dolgokat- legalább több mindent látsz majd.