Szerintetek jogosan biralnak emberek emiatt?

Két missed abon vagyunk túl. De ezért nem fogok ilyen hisztit leverni, ha találkozok egy babával. Pont azért akarok gyereket, mert szeretem a gyerekeket.

Arról senki nem tehet, hogy nekünk nem sikerült.

Elhatároztam, hogy kimászok a gödörből. Mentem dolgozni, emberek közé, láttam a sok pocakos kismamát, a babákat, az élet megy tovább.

Te ezzel a viselkedéssel csak azt éred el, hogy be fogsz fordulni teljesen.

Tudod, van egy sógornőm, neki nem sikerül teherbe esni évek óta. Mikor nekünk sikerült, elkezdett ránk köpködni, nagyon csúnyákat mondott. Ennél az volt undorítóbb, mikor missed ab után kezdett ujjongani, hogy megérdemeltük, sose sikerüljön nekünk se, stb.

Szóba se állunk vele, sőt már az anyja sem hívja meg családi eseményekre. Mindig, minden arról szólt, hogy mindenki szemét és érzéketlen, mert nem szégyelli vinni a gyerekeket is, legyünk rá tekintettel.

Volt, mikor esküvőt tett tönkre, részegen ott háborgott, hogy biztos azért házasodnak, mert becsúszott a baba, mert "minden ri.banc elsőre teherbe esik".

Nála is úgy kezdődött, hogy mindenki legyen tekintettel arra, hogy ő most min megy keresztül.

Ráadásul nem tudhatod: lehet, hogy más is járt így a családban, csak nem tudsz róla.

Ha elvárod, hogy tekintettel legyenek rád, te is legyél tekintettel másokra. Menj el az összejövetelekre, a férjed meg mondja meg apósnak hogy ne emlegessen unokát.

Mi lombikoztunk, ez első éles hónaptól számolva a 4. évben estem teherbe. Kicsit durva lett volna ha addig kerülök mindenkit a környezetemben, akinek babája/unokája/unokaöccse stb születik.

Ne haragudj hogy gyermektelenül beleokoskodom, de ugyan az élet egy másik fázisában tartok, viszont azt hiszem én megértelek - annak ellenére, hogy engem sem ért meg senki, és emiatt azért én is elgondolkoztam, hogy tuti én vagyok túlérzékeny és hisztis. Nagyon hosszú, szép, klasszikus párkapcsolatom volt a férfival, akihez hozzá akartam menni, majdnem 30 voltam, mikor egyik napról a másikra otthagyott másért. Azóta a baráti társaságomban vagy mindenki megnősült/férjhez ment, vagy egy éven belül megteszik (még az is, akinek soha nem is volt előtte normális párkapcsolata, most meg egy éven belül megkérte a kezét xy). Én pedig nemes egyszerűséggel hazudozom, hogy ezért meg azért nem érek rá, amikor össze kéne jönni, mert egyszerűen nincs kedvem egyedüli szingliként jó pofát vágni a nyáladzáshoz meg az esküvői előkészületek megtárgyalásához. Ők a barátaim, és ők aztán nem tehetnek róla, hogy én besz.ptam, és örülök a boldogságuknak, de nem tudok és nem is akarok résztvenni a tervezgetésben meg mittudomén. Elmegyek a szingli (vagy férfi) barátaimmal inkább inni, nyígunk a munkánk, a fizetésünk, a politikai helyzet vagy akármi miatt, és ez legalább nem hoz le az életről (igen, talán fordítva működöm, hogy a nyüglődés nem hoz le az életről, de 10 másik ember aki nyalja magát körülöttem, mert boldog, az igen :D).

Szóval bár nem ugyanaz a helyzet, és nagyon sajnálom, hogy nálatok nem jön össze, és én megértenélek, hogy nem mész el az összejövetelekre, de egyébként sajnos ne csodálkozz, ha mások ezt nem fogják megérteni, és te leszel a negatív, hisztis, megkeseredett stb... Ne törődj velük. Ha neked ez fáj, egy-egy összejövetel után rosszabbul érzed magad, mint előtte, hagyd ki, és kész, azt csinálsz, amit akarsz!

1. Vagyok.

Nem lehet úgy élni, hogy elkerülöd a kismamákat. Gondolod, hogy nekem jó volt nézni a kórházban a nagy pocakos nőket? Mi ketten mentünk haza, mellettünk más akkor vitte haza a babáját.

A munkahelyemen is amint dolgozni kezdtem, ketten jelentették be, hogy babát várnak. Egy sima bevásárlás alatt is belefutottam 4-5 pocakba. Ki se akartam mozdulni.

De megtettem. És egy idő után nem fájt már, mikor valakit láttam pocakosan. Tudtam rövid idő után őszintén örülni a "gólyahírnek", tényleg érdekelt, kinek milyen a babája, stb.

Ha belelovallom magam, hogy "ki se mozdulok, mert mindenkinek sikerült csak nekem nem", akkor csak rosszabb lesz.

Nekem sokat segített, mikor a rokonok vagy kollégák megnyíltak nekem, és elmondták, hogy ők is vesztettek el babát. Vigasztaltak, segítőkész volt mindenki. Ez is jól esett, és azt is jó volt tudni, hogy nem én vagyok az egyetlen ilyen szerencsétlen, és sokaknak utána lett egy-két egészséges gyereke.

Hamar eljutottunk oda (lelkileg is), hogy újra tudjunk próbálkozni.

Akkor minek tetted fel a kérdést? :-)

Csináld azt, ami neked jó. De ne panaszkodj, hogy más is azt teszi ami neki jó (pl hogy anyósodék szétkürtölik a dolgot).