Nektek milyen volt az első próbálkozás? Hogy éltétek meg?

Mindkét gyerekünk első próbálkozós hónapban sikerült. Az elsőnél nem volt időm izgulni, mert kitaláltuk, hogy legyen babánk, elmentünk nyaralni, ahol megkérte a mostmár Férjem a kezem és mikor hazajöttünk pozitív lett a teszt:).

Most másodiknál teljesen rá voltam pörögve, hogy jaj, csak sikerüljön. Másodjára már az ember tudja mire vár, mit veszíthet. És megjött.... legalább is azt hittem. Amikor már 3.napja hol véreztem, hol nem csináltam egy tesztet és egyértelmű pozitív lett. Persze azonnal hívtam a dokim. 6 napig véreztem, lassan 4 hete nem:).

15 hós És 8+3 napos Anyukája:)

Nagyon vagytam mar gyerekre, varni kellett tobb, mint 1 evet munkatapasztalat megszerzese miatt, nagyon izgatott voltam, foleg, hogy korabban pcos, ir es pajzsmirigyalulmukodes is volt, szerencsere ezek elotte kiderultek, igy volt idom rendberakni magam. Amikor negativ lett a teszt, tudtam, hogy meg lehet, hogy tul koran teszteltem a valtozo ciklushossz miatt, kesobb lehetett az ovulacio, aztan feltunt egy nagyon halvany csik, ami ket nap mulva erosebb lett, es mar egyertelmuen ott volt. Egyszerre voltam izgatott, remult es nagyon boldog.

Most 2 evvel kesobb ujra egyfajta elso honapot elek eppen at, szoptatas mellett most jott meg nemreg eloszor ujra, bar mar egy ideje szeretnenk meg egy gyermeket. Izgatottan varom, hogy most mi lesz.

Először iszonyatosan megijedtem, amikor nem védekeztünk (természetesen terveztük/tervezzük a babát). Olyan gondolataim voltak, hogy most mi lesz.. aggódtam, hogy akarom én ezt? Aztán azon, hogy felmerült a kérdés, hogy akarom e?! Ez csak az első alkalom volt :)

Azóta nincs ilyen gondolatom. Aztán eltelt az első hónap, megjött, csalódtam. Azt hittem (vártam), hogy elsőre sikerül.

Második hónapja próbálkozunk most szerdán kell megjönnie. Most már csak remélem :) Inkább nem élem bele magam.