Hogy tudtátok feldolgozni, hogy meddők vagytok és nem lehet gyereketek?

Szia!

Nehezen.

Ha gondolod írj rám.

Az "áldott állapot", a babavárás, a szülés kétség kívül és minden bizonnyal nagyszerű érzés, de a gyermeknek nem feltétlenül azok a valódi, igazi szülei, akik néhány röpke perc alatt ősszehozták. Sokkal inkább azok, akik felnevelik, tanítják, óvják, osztoznak örömeiben, bánataiban, és nem tekintik televíziónak őt, hogy minkor ráunok "elkapcsolom"...

Próbáld meg így!

Én sehogy sem. 3 vetélés 3 sikertelen lombik és műtétek, terhességbefejezések sora. Elképzelni,hogy már egész életemben csak dogozhatok és dolgozhatok, aztán elmegyek nyugdíjba és meghalok. Közben nem volt kit pelenkázni, látni az első lépéseit, elvinni iskolába, látni az érettségin, hát nehéz elfogadni. Vagyis mivel tölti az ember a napjait?! Nyilván több idő jut magunkra, többet utazik vagy mi ad értelmet az életnek?! Állatokat tartani mintha a gyerekeink lennének, menni nyaralni ahová mindenki a gyerekét viszi, látni a strandon a boldog szülőket a kisbabákkal, mi meg ott ülünk és próbálunk napozni meg fürödni és úgy tenni mintha minden rendben lenne és az életünk így is egyszerűen tökéletes. Hiszen lehetne mindíg, minden rosszabb. Vagy várjunk x évet arra, hogy kapjunk egy gyereket örökbe fogadni, valószínüleg már idősebben, gondolom sérült gyereket jobban kap az ember, aki nem ragaszkodik majd hozzánk és mi sem annyira hozzá, de elmondhatjuk milyen jók vagyunk. Befogadtunk valakit.

Nálam a barátnők is elmaradtak, ha össze is jöttünk ott voltak a csemeték és csak róluk beszéltek, ruhák cserélgetése, kit hova kellene beiratni, óvoda, iskola, egyéb gondok amikbe én beleszólni sem tudok és én mit mondhattam a kérdésükre mi van velem, mit csinálok?! Hát dolgozom. Na de milyen a munka?! Milyen lenne?! Mint minden másik nap. Próbálok túlórázgatni majd, azzal is megy az idő, miről lehet beszélni, nincs mit megosztani, a napok mennek egymás után és megint jön a karácsony, még mindíg ketten nézegetjük a fát, évről évre, persze egyre kisebbet veszünk mondva végül is csak magunkért nem kell az a nagy fa. És minden évben hat- hét év óta azzal a reménnyel szedjük le a fát, hogy jövőre jobb lesz és nagyobb szerencsénk lesz és esetleg már hárman leszünk. De ez eddig még nem következett be.

#3 vagyok. A válaszadás után 2 hónappal spontán terhes lettem - 4 év várakozás után született meg a kislányom. 💝

Milyen jó, hogy nem fogadtam el a meddőséget! Életem eddigi legszebb éve volt a várandósság és most a babázás időszaka. 🤰🤱👣