Aki abortuszra ment, miért nem szülte meg, és adta örökbe inkább a babát?

Én vagyok a sejtcsomós, és soha nem estem teherbe ha, nem akartam, de nem is vetetném el, de mindenki szive joga eldönteni mit kezd az életével.

Most volt missed em, ezt mind úgy mondom, hogy nagyon szeretnék gyereket.

Nem is értem milyen kérdés ez. Elég egyértelmű és nyilvánvaló okokból nem veti alá magát a nagy többség 9 hónapnyi terhességnek, iszonyat fájdalmas szülésnek, nem kockáztatja a testi és lelki épségét + nincs szüksége a környezete megvetésére, ez pedig nem más, mint hogy NEM akar/t gyereket. Mintha egy terhesség-szülés könnyed kis semmiség lenne, közben meg még azt is sokszor iszonyat megviseli, aki önszántából vállalta be az egészet. Csak neki ott van a végén a gyerek, akit akart, aki kárpótolja a szenvedésért és fajdalomért. Na és aki a háta közepére nem kívánt egy gyereket?? Azt semmi nem kárpótolja és teljesen érthető, hogy senki nem fogja direktbe magát szívatni egy ekkora horderejű dologgal, ha csak nem önként vágyik rá.

Nekem volt abortuszom, mert sikerült spirál mellett teherbe esni és mivel soha nem akarok gyereket így egyből tudtam, hogy abortuszra megyek, egy pillanatra nem fordult meg a fejemben, hogy megszívassam magam egy terhesség-szülés kombóval, annál sokkal fontosabb a saját életem, na meg annál jobban féltem magam és a testem is.

Ja és még valami: egy terhesség során messze nem csak a szülés minősül felelősségvállalásnak, szóval le lehetne akadni arról, hogy mindenkire odabökjük, aki nem tartotta meg a terhességét, hogy nem vállalt felelősséget. DE, vállalt, a saját maga módján, ennyi.

Miért vagy ledöbbenve, ha ugyanazt gondolod, mint az előtted szólók...??

Mi abban a terhességellenesség, ha valaki nem áldozza be potyára 9 hónapját, nem vállal felesleges komplikációkat, se lelki-testi elváltozásokat, se az irgalmatlanul fájdalmas szülést, csak hogy másnak jobb legyen?! Ezt az ember kizárólag saját maga miatt vállalja be, mert Ő akarja, mert Ő erre vágyik, ennyi.

A terhesség-szülés pedig bárki, bármit mond, irdatlanul igénybe veszi a testet, rengeteg komplikáció merülhet fel (mint ahogy egyre többeknél fel is merül), de erősen benne van a pakliban, hogy olyan szövődmény alakul ki, amivel örök életre együtt kell élni.Hány és hány nő küzd inkontinenciával, hónapokig sajgó gátsebbel, szétnyílt hasizommal, problémás szexualitás élettel és még lehetne sorolni, elég hosszú a lista. A terhesség pedig egyáltalán nem biztos, hogy leányálom lesz, az ismerősi körben mindenki alaposan megszenvedte, egyrészt hogy az egyre növekvő has sokszor okozott hát/derékfájást, de ez még hagyján, a többség heteken, volt aki hónapokon át hányt naponta többször, émelyegtek, rosszul voltak, állandóan fáradtak voltak stb. Alig várták, hogy végre véget érjen az egész. Pusztán attól, mert személy szerint te élvezted, nem jelenti, hogy más is élvezné. Abszolút érhető, hogy az emberek ezt kizárólag akkor vállalják be, mikor ők maguk akarnak gyereket és nem fogják kitenni magukat ennek egy idegen kedvéért.

Hát én nem imádtam a terhességem minden pillanatát. Sőt, egyetlen pillanatot sem imádtam belőle, életem legnehezebb 9 hónapja volt. Tulajdonképpen ezért is nem vállaltam egy második gyereket. Nem, nem kívántam újra végigélni ezt az időszakot.

El nem tudom képzelni, hogy valaki végigcsinálja azért, hogy valaki másnak legyen a végén gyereke.

Az már csak hab a tortán, hogy ismerek örökbe fogadó szülőket, és azok gyerekeit. Hát, mit mondjak? egyik sem egy siker történet. Én magam egyikük helyében sem szeretnék lenni. És amit nem kívánnák magamnak, miért is kívánnám másoknak?